Drámai felvételeken a parajdi sóbányát zokogva hátrahagyó bányászok

A parajdi sóbányában csütörtök reggel még reménykedtek, hogy megóvhatják az utolsó, működőképes szárnyat. A délelőtti órákban azonban a víz elérte a Telegdy-ágat is, így a parajdi létesítményt végleg lezárták, és megindult a találgatás: mi következik most?

A parajdi sóbánya bezárt Fotó: Székelyhon/Haáz Vince

A parajdi sóbánya teljesen megtelt

A fejlemények drámaisága mindenkit meglepett. Még csütörtök reggel is csupán arról szóltak a hírek, hogy a víz elérte a sóbánya turisztikai szintjét. Pár órával később azonban már a legrosszabb forgatókönyv valósult meg: az addig megóvni próbált Telegdy-ágat is elöntötte a patak. 

Ezzel a létesítmény teljes egészében víz alá került, és gyakorlatilag megszűnt bányaként működni.

A hírre spontán tiltakozások kezdődtek Parajdon, és a lakosság vasárnapra tervezett fórumát előrehozták. Csütörtök este a parajdi kultúrházban tartottak sürgősségi megbeszélést. A helyi polgármester, vállalkozók, volt bányászok és családtagok mellett Antal Lóránt szenátor is jelen volt, aki élő videóban közvetítette a fejleményeket. 

A hangulat feszült volt, a résztvevők a történtek felelőseit keresték, többen egyenesen szándékos hanyagságot emlegettek.

A lakosok aggodalmukat fejezték ki a bányászok jövője, a vállalkozások fennmaradása és a turizmus összeomlása miatt. A parajdi sóbánya ugyanis nemcsak ipari létesítmény, hanem a térség gazdasági pillére volt. Bár Antal Lóránt ígéretet tett arra, hogy a kormány támogatni fogja a térséget, konkrét válaszokat nem tudtak adni a legfontosabb kérdésekre.

Parajd alatt üregek, a felszínen pánik

A legnagyobb aggodalom mégis az, hogy mi történik ezután a vízzel és a bányarendszerrel. A bányát birtokló Salrom vállalat hallgat, ezért még a geológusok is csak találgatnak. Silye Lóránd, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem geológus tanára a Transtelexnek elmondta: 

Tényleg nagyon próbálom bizakodóan nézni a helyzetet, de sajnos nincsenek jó előképek arra, hogy mi történik egy sóbányával, amikor víz tör be. Inkább megelőzni lehet a problémát.

A víz most már zavartalanul ömlik be, és folyamatosan oldja a sót, amíg el nem éri a 26 százalékos telítettséget. Ez idő alatt üregek képződhetnek, amelyeket nem lehet előre látni.

A nagy ismeretlen az, hogy nem lehet megmondani, milyen irányba old ki a víz

– figyelmeztetett a geológus. Ráadásul a felszínen lakóházak, panziók és közműhálózatok találhatók, vagyis egy komolyabb beomlás nemcsak gazdasági károkat, hanem emberi tragédiát is okozhat. Ha egy ilyen üreg a földfelszínig terjed, az épületek biztonsága is veszélybe kerülhet.

A parajdi közösség sorsa a föld alatt dől el

Silye Lóránd szerint két forgatókönyv lehetséges. Az optimista szerint gyorsan sikerül megállítani a víz beáramlását, és nem gyengülnek meg nagyon a falak. Ebben az esetben a bánya sorsa inkább pénz kérdése: a víz kiszivattyúzása és a szerkezet helyreállítása költséges, de nem lehetetlen. 

Ennek van egy költségoldala, ami valószínűleg nem kevés

– jegyezte meg. A pesszimista forgatókönyv viszont az, hogy a bányászat végleg abbamarad, és legfeljebb turisztikai célokra lehetne használni a területet, ha egyáltalán. Ilyen példák már előfordultak a régióban, például Széken, ahol hasonló vízbetörés után kimerték a vizet, de végül nem folytatták a bányászatot.

A legnagyobb kockázat azonban nem a gazdasági veszteség, hanem a geológiai instabilitás. 

A beáramló víz hatására kialakuló üregek később is okozhatnak felszíni süllyedéseket. 

Nem véletlen, hogy nem dolgoznak a munkagépek a földfelszínen, mert komoly tragédiák lehetnek abból, ha vállalják azt a rizikót, hogy megpróbálják most eltömíteni a víznyelőt

– fogalmazott Silye.

 

Előre lehetett volna látni a bajt?

A geológus felidézte: már a XVIII. századi katonai térképeken is szerepel, hogy a Korond-patak a Sószoroson keresztül folyt, vagyis mindig is ott húzódott, ahol most a víz betört. Áradások idején már korábban is jelentkeztek problémák. A kérdés szerinte az, hogy a bányavállalat szakemberei mennyire voltak tisztában a veszélyekkel, és milyen technológiai, illetve anyagi mozgásterük volt beavatkozni.

Az látszik, hogy előregondolkodás valószínűleg volt, de tényleges tettek, ahogy az kellett volna, mintha már nem lettek volna

– értékelte a helyzetet a szakember.

Borítókép: A parajdi sóbánya bezárt (Fotó: Székelyhon/Haáz Vince)