A parajdi közösség sorsa a föld alatt dől el
Silye Lóránd szerint két forgatókönyv lehetséges. Az optimista szerint gyorsan sikerül megállítani a víz beáramlását, és nem gyengülnek meg nagyon a falak. Ebben az esetben a bánya sorsa inkább pénz kérdése: a víz kiszivattyúzása és a szerkezet helyreállítása költséges, de nem lehetetlen.
Ennek van egy költségoldala, ami valószínűleg nem kevés
– jegyezte meg. A pesszimista forgatókönyv viszont az, hogy a bányászat végleg abbamarad, és legfeljebb turisztikai célokra lehetne használni a területet, ha egyáltalán. Ilyen példák már előfordultak a régióban, például Széken, ahol hasonló vízbetörés után kimerték a vizet, de végül nem folytatták a bányászatot.
A legnagyobb kockázat azonban nem a gazdasági veszteség, hanem a geológiai instabilitás.
A beáramló víz hatására kialakuló üregek később is okozhatnak felszíni süllyedéseket.
Nem véletlen, hogy nem dolgoznak a munkagépek a földfelszínen, mert komoly tragédiák lehetnek abból, ha vállalják azt a rizikót, hogy megpróbálják most eltömíteni a víznyelőt
– fogalmazott Silye.
Előre lehetett volna látni a bajt?
A geológus felidézte: már a XVIII. századi katonai térképeken is szerepel, hogy a Korond-patak a Sószoroson keresztül folyt, vagyis mindig is ott húzódott, ahol most a víz betört. Áradások idején már korábban is jelentkeztek problémák. A kérdés szerinte az, hogy a bányavállalat szakemberei mennyire voltak tisztában a veszélyekkel, és milyen technológiai, illetve anyagi mozgásterük volt beavatkozni.
Az látszik, hogy előregondolkodás valószínűleg volt, de tényleges tettek, ahogy az kellett volna, mintha már nem lettek volna
– értékelte a helyzetet a szakember.
Borítókép: A parajdi sóbánya bezárt (Fotó: Székelyhon/Haáz Vince)