Három év bőven elég arra, hogy valakit vagy valamit elkezdjünk becézni vagy gúnynevet adjunk neki. Nincs ez máshogy Ukrajnában sem, ahol az elmúlt évben hivatalosan is a buszifikáció vált a legtöbbször használt és megjelentetett kifejezéssé. Buszifikáció, vagyis busszal történő emberrablás, amiről ebben – a Nyugaton dicsért – demokráciahalmazban ugyan beszélnek már, ellene azonban nem tud senki semmit tenni. De mi is az a TCK? Ez a területi toborzó és szociális támogatási központ, vagyis a hadkiegészítő parancsnokság nevének rövidítése.

A TCK emberei, ugyanis az országba áramló nyugati pénzek következtében, az új uralkodó réteggé váltak. Ukrán ellenzéki politikusok szerint, mint amilyen Artjom Dmitruk és Dmitro Mikisa, volt kormánypárti honatyák, a TCK éves szinten küld pénzt Zelenszkij hivatalába, cserébe ők is gondtalanul folytathatják az utcai embervadászatot, és az azután járó váltságdíjbegyűjtést.
Mikisa nemrég azt nyilatkozta például, hogy a TCK a korrupció melegágya Ukrajnában, hiszen mérhetetlen bevételre tesznek szert azáltal, hogy katonai felmentéseket árulnak tízezer dollárért, míg a váltságdíjak ötezer dollárig terjednek, ha az utcán elkapnak egy-egy hadkötelest, és az ki akar jönni.
Hozzátette azt is, hogy mindez az ukrán rendőrség jóváhagyásával és beleegyezésével történik.
A TCK-t régen Vojenkomátnak hívták, ezt a nevet azonban hivatalosan lecserélték, mert Oroszországban is így hívják a hadkiegészítőket.
Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy a nép magába szívja a TCK nevet, ugyanis a számtalan utcai emberrablással, a kegyetlen erőszakkal, az otthonokból való elhurcolásokkal gyorsan hírhedtté váltak. Ukrajnában ma a sötét sztálini időszak köszön vissza a mindennapokban. Az elhurcolások, a mikrobuszos emberrablások, a hatalomtól kapott mindenek felettiség és a büntetlenség évtizedekre az emlékezetbe vési ezt a szervezetet.
Őket ma Ukrajnában csak terroristáknak, Gestapónak, NKVD-nek és KGB-nek becézik.