Ha eddig nagyjából tudni lehetett, hogy hogy néznek ki az ukrán utcákon portyázó toborzótisztek, akkor mostanra ez is kezd megváltozni Ukrajnában. Az országban ugyanis már nemcsak egyenruhában, de civilben is járnak az embervadászok, hogy összeszedjék a még megmaradt férfiakat. Túlzás nélkül állítható, hogy Ukrajna mostanra ezzel a gyakorlattal a banánköztársaságok szintjére süllyedt, hiszen az emberszedők még csak nem is ukrán rendszámú autókkal járnak, hanem szedett-vedett nyugati segélyből kapott EU-s és brit rendszámú kocsikkal. Ha mondjuk egy három éve önkéntes szobafogságot választó, sorozás elől bujkáló gyanútlan férfi kinéz az utcára, és nem lát toborzótiszteket, az nem jelenti azt, hogy azok nincsenek is ott. A furgonokkal ugyanis lesben állnak szinte minden településen.
Egy videó például Krivoj Rogban, Zelenszkij elnök szülővárosában készült pár napja. Az izomagyú civilben lévő férfiak, akik után „sír a front”, leteperik áldozatukat a földre, majd betuszkolják egy mikrobuszba.
Vajon ezen felvételek láttán mit mondanának azon nyugati civilszervezetek, melyek segélyként használt autókat küldenek az ukrán seregnek?
Ukrajnában nap mint nap felteszik a kérdést: mit szól a lelkes John meg Jürgen, akik összekalapozták a lerobbant, húszéves Volkswagen mikrobuszra a pénzt? Látja-e vagy akarja-e látni, hogy az általa vásárolt gépjárművel embereket rabolnak?
Az ukránok szerint ma már nem túlzás azt állítani, hogy az olyan, mintha anno a nyugati félőrültek a Gestapónak vették volna az emberrabláshoz szükséges eszközöket.
És igen, hazánkban is akad bőven olyan, aki azt hiszi, hogy az Ukrajnába küldött járművekkel angyalszárnyas ukrán katonák védik Európát a csúnya oroszoktól. Ehelyett azonban a kárpátaljai Mezőkaszony, Nagydobrony vagy Beregrákos határában portyáznak a magyar rendszámú buszokkal, friss helyi magyar húsra vadászva.
Az alábbi videón például ungvári hatósági embervadászatot láthatunk.
A kényszersorozás nem ismer határokat
Kárpátalján egyre inkább nyilvánvaló, hogy a helyi őslakosság mesterséges kiszorítása zajlik. Kell a hely a keletről jövő pénzes rétegnek, akik már nem értékelik ezt az ezer éve jól működő multikultit.
Ellenőrzőpontok és portyázó embervadászok mindenütt. A nagy kéjjel végzett embervadászat persze nemcsak a szadista hajlamokat elégíti ki, hanem komoly bevételeket is hoz a TCK-soknak, vagyis az embervadászoknak, akik napi több tízezer dollárt is keresnek fejenként, mert váltságdíjat szednek a pénzesebb áldozataiktól, hogy szabadon engedjék őket.
Zelenszkij vérszomjas kutyái. így hívják őket Kárpátalján, nemzetiségtől függetlenül.
A főleg belső-ukrajnai ide érkezett toborzók ugyanis már minden törvényt megszegve, még a magánházak udvarára is bemennek. Igaz, főleg a falvakban teszik mindezt, ahol azt hiszik, hogy nincs mobiltelefon, és nem rögzíti senki a törvénytelenséget.
Nem számít nekik, hogy pont úgy viselkednek, mint a betörők. Egész egyszerűen átmásznak a kerítésen is, hogy előkerítsék a hadköteleseket. Három év háború alatt egyre csak halványulni látszanak az eddigi vörös vonalak, és nincsen szabályok. Ez már a vég kezdete.
Nem kímélik már a beteg vagy mozgássérült embereket sem. Ahelyett, hogy ellenőriznék az utcán a papírjaikat, egyszerűen betuszkolják őket a járműveikbe, és beviszik a hadkiegészítő központba őket. Így történt ez Luckban is, ahol a földön húztak maguk után egy férfit. Biztos jó katona lesz belőle.
A jól kisportolt TCK-s „tenyészbikák” persze nem mennek a frontra, hanem csordában vadásznak az egyedül lévő férfiakra. Nekik teljesíteni kell a napi „emberkvótát”, és meg kell tömni a zsebeiket. No meg folyamatosan oltani kell a beszedett pénzekkel az elnöki iroda végtelen pénzszomját is. Kijev ugyanis úgy védi a törvénytelenséget, hogy neki jut belőle a legnagyobb falat.
Ukrajnában minden bizonnyal hatalmas a baj. A front egyes szakaszai összeomlóban, a lyukakat pedig be kell tömni. Zelenszkijék ezért százezreket küldenek a vágóhídra meghalni. Ha ugyanis minden rendben lenne a fronton, akkor nem lenne szükség havi harminc-negyvenezer új katonára. A kelet-európai országban kihalt egy generáció, városméretű temetők államává vált az egykor szebb időket is látott volt szovjet tagköztársaság.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: AFP)
