Brüsszel elkerülhetetlennek tekinti a tömeges migrációt – ez a legnagyobb jogi tévedés

Három évtizednyi közös uniós migrációs politika után sem született működő válasz az Európa előtt álló kihívásokra – erről szólt az MCC Migrációkutató Intézet „Az irányítás visszavétele: az EU migrációs és menekültügyi politikájának visszahelyezése nemzeti hatáskörbe” című budapesti rendezvénye. A tanácskozáson bemutatott Take Back Control From Brussels című tanulmány egyik szerzője, Jerzy Kwaśniewski lengyel jogász, az Ordo Iuris Intézet elnöke többek között arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy miért vált strukturálisan működésképtelenné az uniós migrációs rendszer, hogyan lett a bíróságokból politikai döntéshozó, és visszavehető-e egyáltalán a hatáskör Brüsszeltől.

Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris Intézet igazgatótanácsának elnöke és társalapítója Fotó: Kurucz Árpád

Kwaśniewski szerint az uniós migrációs politika alakulásában kulcsszerepet játszik az igazságügyi aktivizmus. Úgy fogalmazott: „gyakran tévesen azonosítjuk az Emberi Jogok Európai Bíróságát vagy az Európai Unió Bíróságát klasszikus értelemben vett bíróságként”, holott ezek valójában nemzetközi szerződések alapján működő politikai testületek. Szerinte döntéseik „nem a jog végső, semleges ítéletei”, hanem a politikai nyomásgyakorlás eszközei. Mint mondta, mind a luxembourgi, mind a strasbourgi bíróság ugyanazt a mintát követi: „olyan hatásköröket vonnak el, amelyeket a szerződések nem ruháztak rájuk”, és folyamatosan tágítják saját befolyásukat. Ennek következményeként a nemzetállamok ma már 

gyakorlatilag nem kezelhetik saját határaikat, nem védhetik meg azokat, és nem állíthatják meg az illegális migrációt.

A jogállamisági vitákat Kwaśniewski egyértelműen politikai eszköznek nevezte. Felidézte, hogy Brüsszel hozzáállása Lengyelországhoz egyik napról a másikra változott meg 2023 végén, amikor Donald Tusk került hatalomra. Mint mondta, „jogszabályi változás nélkül az Európai Unió hirtelen jogállamiságinak minősítette a lengyel kormányt és jogrendszert”, miközben az egyetlen valódi változás az volt, „hogy ki állt az élén”.

Szerinte ugyanez a kettős mérce működik a migrációs politikában is: az EU intézményei a nagy, erős tagállamok politikai akaratát követik, miközben háttérbe szorítják azokat az országokat, amelyek megvédték határaikat. Úgy látja, ez a logika köszön vissza az új migrációs paktumban is, amely felhatalmazza a régi tagállamokat arra, hogy „a nem kívánt illegális migránsokat” olyan országokba küldjék, mint például Lengyelország, Magyarország vagy Finnország.

Jak przywrócić racjonalną politykę migracyjną? 📄✅ Mamy raport.

We czwartek zabierałem głos w panelu na temat raportu węgierskiego @MCC_Budapest powstałego we współpracy z @OrdoIuris

To dobry raport z gotowymi rozwiązaniami, służącymi odzyskaniu krajowej kontroli nad polityką… pic.twitter.com/DHmDQaboW0

— Jerzy Kwaśniewski (@jerzKwasniewski) January 23, 2026

A kitoloncolások kudarcáról szólva a jogász felidézte: a jelentés szerint az illegális migránsok mindössze egyötöde hagyja el ténylegesen az Európai Uniót akkor is, ha erre kötelezték őket. Mint mondta, ez „nagyrészt az európai bíróságok igazságügyi aktivizmusának következménye”. Szerinte egyre nehezebb kényszerített visszatérést végrehajtani azokkal szemben, akik már beléptek az EU területére, ezért „mélyreható reformra van szükség”. 

Úgy fogalmazott: az emberi jogi keretrendszert nem a 21. századi tömeges migrációra tervezték, és nem arra a helyzetre, „amikor egyes EU-n kívüli országok a migrációt fegyverként használják”.

A kvótarendszert egyszerre nevezte kudarcnak és tudatos politikai lépésnek. Álláspontja szerint „kudarc volt, és egyben kísérlet a kisebb országok szuverenitásának elvonására”. Úgy látja, a migrációs paktum keretében történő újbóli bevezetése ismét kudarcot fog eredményezni, miközben lehetőséget teremt arra, hogy „a nyugati országokból érkező, nem kívánt migránsokkal árasszák el a kisebb államokat”.

A jelentés három pillére közül Kwaśniewski szerint a legnehezebb a hatáskörök visszavétele az Európai Uniótól. 

Erre még soha nem volt példa. Az EU egy folyamatosan növekvő leviatán, amely egyre több hatáskört von el a tagállamoktól

 – fogalmazott. Hozzátette: bár a szubszidiaritás elve alapján természetes lenne az irányítás visszaadása, ez olyan precedenst teremtene, amelyhez „több nemzet politikai akaratára és erős jogi érvelésre” van szükség.

A közép-európai országok szerepéről szólva úgy vélekedett, hogy reális esély van alternatív migrációs modellek bemutatására. Mint mondta, ezek az országok nincsenek megterhelve „évtizedes, hibás migrációs politikákkal”, ezért képesek lehetnek olyan megoldásokra, amelyek valóban megvédik a társadalmakat és a nemzeteket.

Jerzy Kwaśniewski hatgyermekes édesapaként úgy látja, hogy a jelenlegi migrációs és demográfiai trendek „a legnagyobb kihívást jelentik”. Szerinte családi szinten „a globális kultúra támadja gyermekeinket”, nemzeti szinten pedig olyan demográfiai és családpolitikai stratégiákra lenne szükség, amelyek kulturális alapokon nyugszanak. 

Bár vannak pozitív példák – köztük a magyar és a lengyel megközelítés –, eddig egyik sem hozta el a valódi áttörést: „egyetlen ország sem érte el tartósan a 2,1-es termékenységi rátát”. Megfogalmazása szerint ez ma Európa egyik legsúlyosabb, elodázhatatlan kérdése.

Orbán Balázs a Migrációkutató Intézetnek az EU migrációs és menekültügyi politikájával foglalkozó rendezvényén azt mondta: az illegális migráció megállítására tett uniós kísérletek megbuktak. Ez számokkal is alátámasztható: az illegális migránsok száma, akik az unió területére léptek 2015 és 2025 között, megközelíti a tízmilliót. Tehát minden évben körülbelül egymillió illegális határátlépés történt az EU területére – mutatott rá. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy Magyarország sikeresen vette fel a harcot az illegális migrációval szemben, de ezt nem az EU támogatásával, hanem annak akadályozásával együtt tudta megtenni.

Borítókép: Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris Intézet igazgatótanácsának elnöke és társalapítója (Fotó: Kurucz Árpád)