A belső feszültségek főbb gócpontjai:
- A spanyol ellenállás: Spanyolország nyíltan kijelentette, hogy képtelen teljesíteni az 5 százalékos célt, és azt teljesen észszerűtlennek tartja.
- Szlovákia különútja: Pozsony fenntartotta a jogot, hogy saját maga döntse el, miként és milyen ütemezéssel éri el a 2035-ös célt.
- Katonai ipari kapacitáshiány: Bár a tagállamok papíron növelik a büdzsét, az európai hadiipar képtelen olyan ütemben gyártani a légvédelmi rendszereket, rakétákat és lőszereket, mint amilyen gyorsan a transzferigények megkívánnák.
Eközben a csatatereken is kettős nyomás nehezedik a szövetségre. Miközben Ukrajna támogatása – a havi 30-35 ezer fős orosz veszteségek ellenére – folyamatos utánpótlást igényel fegyverekből, a Közel-Keleten az amerikai-izraeli csapások után eszkalálódott iráni konfliktus teljesen leköti Washington figyelmét.
Diplomáciai játszmák luxuskivitelben
A NATO-diplomácia világa nemcsak száraz statisztikákból és katonai stratégiákból áll, hanem gondosan megkomponált színház is egyben. A Trump és Rutte közötti dinamika tökéletesen kirajzolódott a korábbi, januári davosi Világgazdasági Fórumon rendezett kétoldalú találkozójukon is, ahol Trump kamerák előtt dicsérte a főtitkárt, sőt, még Grönland esetleges megvásárlását is viccesen szóba hozta.
Rutte taktikája az, hogy elárassza a Trump-adminisztrációt olyan táblázatokkal és adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy a védelmi terhek elosztása végre valóban kezd eltolódni, és Európa felébredt. A mostani washingtoni látogatásán Rutte egyébként nemcsak Trumppal, hanem Pete Hegseth védelmi miniszterrel és Marco Rubio külügyminiszterrel is egyeztet, hogy bebiztosítsa a szövetség túlélését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!