Irán időhúzásra játszik Trump ellen, vagy tényleg békét akar?

A fegyverek elhallgattak, a pénzcsapok megnyílnak, a Közel-Kelet pedig lélegzetvisszafojtva várja, hogy Donald Trump és Maszúd Pezeskján szerdai, váratlan megegyezése elhozza-e a várva várt stabilitást – vagy csupán egy minden eddiginél pusztítóbb vihar előtti csendet jelent.

Maszúd Pezeskján aláírta a szándéknyilatkozatot, de kérdéses a béke Fotó: - Forrás: IRANIAN PRESIDENCY

A Hamász a periférián

Miközben a Hezbollah – földrajzi helyzete és Libanon nevesítése révén – ha közvetve is, de részese az amerikai–iráni alkunak, a Hamász drámai módon magára maradt. Az elemzők szerint az iszlámábádi tárgyalások rávilágítottak Teherán hideg, geopolitikai prioritásaira. A háború okozta gazdasági kimerültség arra kényszerítette az iráni rezsimet, hogy rangsorolja szövetségeseit. Ebben a hierarchiában a Gázai övezetet uraló Hamász mindig is inkább egy feláldozható, távoli bástyának számított, míg a Hezbollah Irán közvetlen védelmi vonalát jelenti egy esetleges izraeli támadással szemben.

A Hamász helyzetét két alapvető tényező teszi kritikussá az új helyzetben. Egyrészt, az izraeli hadsereg Gázai övezet feletti szigorú katonai ellenőrzése, a határzárak és az alagútrendszerek megsemmisítése fizikailag is szinte lehetetlenné teszi, hogy a Hamász profitáljon az esetlegesen felszabaduló iráni pénzekből. Másrészt, Teherán a háttértárgyalások során félreérthetetlen jelzéseket küldött Washingtonnak: a szankciók feloldása és a 300 milliárdos újjáépítési segély érdekében készek minimalizálni, vagy akár teljesen felfüggeszteni a Hamásznak szánt közvetlen pénzügyi és logisztikai támogatásokat.

Fontos lehűteni a nemzetközi közvéleményt azzal, hogy a szerdán aláírt dokumentum mindössze egy szándéknyilatkozat. A valódi, feszült diplomáciai csata most veszi kezdetét: JD Vance amerikai alelnök Svájcba utazik, hogy a svájci kormány közvetítésével megkezdje a 60 napos technikai tárgyalássorozatot Teherán küldöttségével. Az amerikai delegáció, valamint a pénzügyi tárca szakértőinek elsődleges feladata egy olyan pénzügyi és banki ellenőrző mechanizmus kidolgozása, amely garantálja, hogy az Iránnak átutalt összegek ne juthassanak el a milíciákhoz.

Izrael válasza: a szuverén csapás joga

A megállapodás legnagyobb és legkiszámíthatatlanabb kockázati tényezője Izrael álláspontja. Benjámin Netanjahu miniszterelnök és a tel-avivi védelmi kabinet nem titkolt dühvel és mély szkepticizmussal fogadta a szerdai elnöki aláírás hírét. Izrael szerint Donald Trump történelmi hibát követett el, amikor a gyors politikai sikerért cserébe feláldozta a közel-keleti biztonságot, és gazdasági mentőövet dobott a terrorizmust exportáló iráni rezsimnek.

Az izraeli vezetés egyértelművé tette: bár az Egyesült Államok Izrael legfőbb szövetségese, Washington döntései nem kötik meg a kezét, ha az ország egzisztenciális biztonságáról van szó. A hadsereg és a Moszad hírszerzési műveletei gőzerővel folytatódnak.

Ha az izraeli felderítés azt tapasztalja, hogy a tűzszünetet kihasználva Irán akár egyetlen precíziós rakétát is eljuttat a Hezbollah részére, vagy ha a pénzügyi szankciók enyhülésével párhuzamosan titkos urándúsítási tevékenység folyik az iráni atomlétesítményekben, Izrael készen áll az azonnali, önálló katonai csapásmérésre.

Az iszlámábádi megállapodás így nem a konfliktus végét, hanem egy új, rendkívül veszélyes fázis kezdetét jelenti. A következő 60 nap diplomáciai és pénzügyi csataterein dől el, hogy az amerikai dollármilliárdok képesek-e megszelídíteni Teherán regionális ambícióit, vagy a paktum csupán finanszírozást biztosít a Közel-Kelet következő, minden eddiginél lángolóbb fejezetéhez.