Richard Barnes független biztonsági kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a kiberbiztonsági iparág nagyjából egy évtizeddel ezelőtt hasonló kihívással nézett szembe, amikor megjelentek az automatizált sebezhetőség-kereső szoftverek.
A tech cégek elkezdték használni ezeket az eszközöket a saját rendszereik ellenőrzésére, és végül képesek voltak megelőzni a legtöbb támadást
– magyarázta a szakértő. Barnes szerint az MI-alapú hackelés megjelenése elkerülhetetlen volt, de ez a tapasztalat segít abban, hogy sokkal erősebb digitális védelmi pajzsokat építsünk ki, mielőtt a valódi, rosszindulatú emberi kiberbűnözők vetnék be ezeket a módszereket.
Matt Suiche, az ágens-alapú kiberbiztonsággal foglalkozó Tolmo mérnöke szintén árnyalta a képet. Rámutatott, hogy az MI-ágensek képességei rohamosan zárkóznak fel az elit emberi hackerek szintjére, ami elkerülhetetlenné teszi, hogy a jövő kiberbiztonsága az „MI az MI ellen” harcról szóljon.
Szerinte nem betiltani kell tehát a technológiát, hanem felkészíteni a védelmi rendszereket az automata támadásokra.
Eljött a kőkemény szabályozás ideje
Bárki felé is dőljön a mérleg a veszélyességi vitában, egy dologban minden szakértő egyetért: a techóriások eddigi „fejlesszünk vakon, a biztonság ráér” mentalitása fenntarthatatlan.
Az OpenAI incidense után Greg Casar amerikai demokrata képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az MI rendkívül gyorsan fejlődik anélkül, hogy valódi szabályozás védene minket. Casar azonnali, kötelező és független biztonsági tesztelést, valamint a biztonsági incidensek kötelező nyilvános közzétételét követeli a kormányzattól.
A digitális világ jövője most azon múlik, hogy a techvállalatok képesek lesznek-e hatékonyabb falakat építeni a saját teremtményeik köré, vagy a Hugging Face elleni akció csak az első előszele volt egy olyan kornak, ahol a gépek önállóan veszik át az irányítást a hálózat felett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!