A tervekkel ellentétben nem került az Európai Parlament petíciós bizottsága szerdai és csütörtöki ülésének napirendjére a csehszlovákiai magyarokat állampolgárságuktól megfosztó, máig hatályban lévő Benes-dekrétumok ügye. A petíciós bizottság ugyanis úgy döntött, hogy a szlovák parlament elnökének, Andrej Dankónak novemberben – a petíciós bizottság levelére – küldött válaszát nem fogadja el, sőt visszautasítja azt, mivel Szlovákiának jelen pillanatban nincs értékelhető álláspontja.
„A szlovák parlament elnöke küldött egy levelet a petíciós bizottságnak, amelyben elkeni a problémát. Arra hivatkozik, hogy a dekrétumok történelmi dokumentumok, és nem világos a jogi hatásuk, de a lényegre nem válaszol. A petíciós bizottság koordinátorai azt mondták, hogy visszautasítják ezt a levelet és kérnek egy új választ. Ezenkívül az Európai Bizottság jogi szolgálatához fordulnak információért, hogy miben üti a szlovák parlament 2007-es határozata a jelenlegi EU-s jogrendet” – tudtuk meg Csáky Páltól, a felvidéki Magyar Közösség Pártja EP-képviselőjétől.
Edvard Benest 1946. júniusában választották meg Csehszlovákia köztársasági elnökének. 1945 májusa és az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulása között elnöki dekrétumokkal kormányzott. A nevéhez fűződő 143 rendelet többsége még ma is hatályos. A dekrétumok nagyobb része az ország újjáépítésével foglalkozott, de harminchárom közvetlenül vagy közvetve a nem szláv nemzetiségek ellen irányult, korlátozva alapvető jogaikat. 1945. augusztus 2-án a 33. rendelet alapján megfosztották a magyarokat és németeket állampolgárságuktól, akik hontalanná váltak, és ezt követően közmunkára kötelezték őket. Lehetővé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, majd egy újabb rendelettel a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vétele is.
Üldözöttekké váltak a magyarok: a közszférában dolgozókat elengedték, nyugdíjaikat, szociális és egészségügyi ellátásukat megvonták, a továbbiakban pedig betiltották a magyar nyelv használatát a hivatalokban és egyházi szertartásokon, nem jelenhettek meg magyar nyelven újságok, könyvek, sőt magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében 1945–46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre. Beindult a reszlovakizáció, amely lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak” a visszatérésre az anyanemzethez. Végül sikerült különböző módszerekkel elérniük a lakosságcserét Magyarországgal. 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából 89 660 magyart űztek el.