2017-ben pedig, amikor a britek kilépése már visszafordíthatatlannak tűnt, szeptemberi uniós beszédében kijelentette, hogy elérkezett az idő a föderális Európa létrehozására. Meg is tett érte mindent – szerencsére hiába.
Ne csodálkozzunk hát, ha azt állítja, hogy az a „hatalmas hiba”, ha egy miniszterelnök első számú gondja saját országa és nem Európa.
Ugyanis számára – és az olyan föderalisták és globalisták számára, mint Macron, Merkel, Verhofstadt, Schulz, Vestager stb. – a nemzettudat elvetendő, ásatag, múltbéli fogalom, amit el kell felejteni, mert káros a „progresszió” szempontjából.
Orbán válasza nagyon frappáns volt a Kossuth rádióban: „Én azért vagyok európai, mert magyar vagyok, ha nem lennék magyar, nem is tudnék európai lenni.”
Íme, a két szellemiség, amely vívja csatáit a kontinensen most már legalább 70 éve: világpolgárként vagy honpolgárként legyünk európaiak. Ez dönti el Európa sorsát.
Isiásszal vagy isiász nélkül: nem fog Juncker hiányozni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!