Összefogásban bízik a Csemadok első embere

Csakis a közös, egységes fellépés lehet a következő évi megméretésen a siker záloga — mondta Magyar Nemzetnek Bárdos Gyula, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség — Csemadok országos elnöke a széthúzó felvidéki magyar politikai erők parlamenti választási esélyeiről. A politikus 2014-ben történelmet írt, ő volt az első magyar köztársaságielnök-jelölt Szlovákiában.

Rvkomrom, 2015. szeptember 25. Brdos Gyula, a Csemadok, a felvidki magyar kulturlis-kzleti szervezet elnke a civil aktivistk ltal szervezett, a szlovkiai magyar oktatsgyet rint kedveztlen folyamatok miatti tiltakozsul tartott demonstrcin a felvidki Rvkomrom mveldsi hzban 2015. szeptember 25-n. MTI Fot: Krizsn Csaba Fotó: Krizsán Csaba Forrás: MTI/Krizsán Csaba

– Öt évvel ezelőtt sikeres összefogásra sarkallta a felvidéki magyarokat, mint a Szlovák Köztársaság elnökjelöltje, és az elért 5,1 százalékos eredményével sikerült megugrania a parlamentbe jutás bűvös határát is. Hogyan értékeli az idei elnökválasztást?

– Sajnos nem folytatódott az a tendencia, hogy egy magyar államfőjelölt legyen, aki mögé be lehet állni. Bár amikor öt évvel ezelőtt indultam, akkor is egyfajta megosztottság mutatkozott, hiszen a Most – Híd nem támogatott. Ennek ellenére sikerült a közel százezer szavazattal megugrani az ötszázalékos lélektani küszöböt, közel ötvenszázalékos részvételnél. Úgy éreztem, hogy az egész közösségünket képviseltem. Ezt kellett volna a mostani államfőválasztások során is folytatni, de sajnos nem ez történt. Bugár Béla a magyarok köré­ben csak feleannyi szavazatot kapott, mint én öt évvel ezelőtt. Ez nem az én érdememet emeli ki, hanem azt mutatja, hogy hová züllött a helyzet. A két magyar indulóból végül is egy jelölt maradt, de az egész folyamat és annak kicsúcsosodása szerintem rossz szájízt hagyott mindenkiben. Ezért nem lehet pozitívan értékelni magyar szempontból az idei államfőválasztást.

– Míg 2014-ben egyedüli magyar jelölt volt, most Menyhárt József mellett Bugár Béla is fontosnak tartotta a köztársaságielnök-jelöltséget. Véleménye szerint ez a politikai megosztottság nem vezet a felvidéki magyarság teljes széteséséhez?

– Ez a nép különböző nehéz időszakokat élt meg, de mindig talpra tudott állni. Én most is látok erre lehetőséget. A fiatalok közt több olyan rátermett, szakmailag megfelelő jelölt van, aki komolyan gondolja azt a nélkülözhetetlen összefogást, amely felülír minden olyan egyéni, illetve pártérdeket, amelyet egyesek próbálnak megfogalmazni. Ami a legfontosabb: a szembenállás helyett meg kell találnunk egymáshoz az utat. Beszélni, tárgyalni, érvelni kell annak érdekében, hogy végre az összefogás és ne a széthúzás jellemezze a felvidéki magyarságot.

– Berényi József az elnökválasztást követően egyik posztjában kijelentette: „ma a szlovákiai magyar térfélen Bárdos Gyula rendelkezik a legnagyobb mozgástérrel”. Később is úgy vélekedett, hogy ez egy komoly politikai tőke önnek. Ön is így látja ezt? Jelenleg ugyanis a Magyar Közösség Pártjának országos elnökségi tagja. Kíván élni az emlegetett politikai tőkével?

– Hízelgők ezek a megfogalmazások, de nem teljesen fedik a valóságot. Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának korábbi elnöke természetesen abból indult ki, hogy öt évvel ezelőtt milyen támogatottságom volt az államfőválasztáson, és most milyen milyen gyenge eredményt ért el a végül is egyedüli magyarként induló Bugár Béla. Ebből a szempontból igaza van, de ez nem jelenti azt, hogy a Csemadok országos elnökeként könyökölni fogok, vagy ezt valamilyen módon felhasználva, érvényesíteni kívánom az öt évvel ezelőtti relatívnak minősíthető sikert. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy csemadokosként próbáljak asztalhoz ültetni úgy embereket, pártokat, mozgalmakat, hogy azok meg tudják beszélni, hogyan tovább.

„Mindenkinek a maga portáján kell rendet teremtenie”
Fotó: MTI/Krizsán Csaba

– Az európai parlamenti választás után nincs képviselete Brüsszelben a felvidéki magyarságnak. Mennyire látja ezt tragikusnak?

– Nem osztom azt a véleményt, miszerint nem baj, hogy nincs EP-képviselőnk, viszont abban nagy igazság van, hogy ez a figyelmeztetés a huszonnegyedik órában jött. Ha ez segít, hogy megtaláljuk az egymáshoz vezető utat, és megtaláljuk azt a módot, hogy a felvidéki magyar közösség érvényesíteni tudja az tudja akaratát, akkor ebből építkezni lehet. Nincs idő a búslakodásra, az eredménytelenség túlzott ragozására, a sebek nyalogatására. Az viszont nagy gond, hogy alacsony részvételnél egyik párt sem tudta megugrani az ötszázalékos küszöböt. Ezért kell olyan megoldást találni, amelyet a felvidéki magyarság közösségként fel tud vállalni. Véleményem szerint csakis a közös, egységes fellépés lehet a következő évi megméretésen a siker záloga. Komoly szerepet kell vállalnia a civil szférának, az értelmiség képviselőinek, az írott és elektronikus sajtónak, vagyis mindenkinek, aki komolyan gondolja a nélkülözhetetlen összefogást a parlamenti választások során.

– Lassan tíz éve annak, hogy a felvidéki magyarság kiszorult a szlovák parlamentből. Véleménye szerint mit lehet kezdeni ezzel az állapottal?

– Mindenkinek a maga portáján kellene rendet teremtenie. Ha csak azokat a régiókat, járásokat, városokat és községeket nézzük, ahol még viszonylag sokan élünk, látjuk, hogy rengeteg a tartalék. A politikai megosztottság és a széthúzás az oka az alacsony részvételnek. Szerintem a polgármestereknek, az önkormányzati, de a megyei képviselőknek is, a civil szférának, a csemadokosoknak, mindenkinek sokkal komolyabban kellene vennie azt a feladatot, hogy most nem egyénekről, hanem rólunk, a közösségről van szó. Ha ezt megértjük, és teszünk is érte, akkor látok lehetőséget, mert nagyon sokan azért nem mennek el választani, mert amíg szembenállnak egymással és osztódással szaporodnak a pártok, addig nem akarnak részt venni a történetben. De ha megtalálnánk a megoldást az összefogásra, az a sok ezer ember, aki otthon marad, eljöhet. Ha nem élünk ezzel a lehetőséggel, akkor kizárt dolog, hogy ebből a kátyúból ki tudjuk húzni a felvidéki magyarság szekerét.

– Jelenleg négy, magát magyarnak valló párt létezik Szlovákiában. Ön szerint mennyire valószínű, hogy az egyes pártok vezetői túllépjenek saját árnyékukon és érdekeiken a közösség javára?

– A helyzet valóban aggasztó. Ennek ellenére még látok lehetőséget arra, hogy a jövő évben esedékes parlamenti választásokra közös listával induljon a felvidéki magyarság. Ehhez azonban a pártokban azoknak kell felülkereked­niük, akik komolyan gondolják a közösség egységes képviseletét. A Csemadok mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy végre egymásra találva sikeresen szerepeljen a következő évi megméretésen a szlovákiai magyar közösség.

Régi szövetség

A szövetséget Pozsonyban, 1949. március 5-én alapították Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven, ennek a rövidítése a Csemadok. A szervezet elnevezését 1968-ban módosították először, majd 1990-ben és Csehszlovákia szétesése után, 1993-ban ismét megváltoztatták. Ekkor vette fel a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség nevet. A szervezet a történelem során többször bizonyította nélkülözhetetlenségét a felvidéki magyarság számára. Túlélte azt az országot, amelyben létrejött, és idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Eredetileg azért hozták létre, hogy az akkori pártállamot dicsőítse. A Csemadok azonban önálló életet kezdett élni, és az első negyven évben a felvidéki magyarság mindenese volt, többek között a szervezetnek köszönhetően maradtak meg a nyolcvanas években a magyar tanítási nyelvű iskolák.