„Túl vagyunk a törésponton, innen már nincs visszaút”

Az utolsó pillanatban ugrott be a belarusz elnökválasztási küzdelembe, miután a népszerű videóbloger férje, Szergej indulását ellehetetlenítették a hatóságok. A belarusz hatalom szerint tíz, míg az ellenzéki erők szerint legalább hatvan százalékot szerzett a vádak szerint rendszerszintű csalásokkal lezajlott elnökválasztásokon. Egy héttel az augusztus 9-i választások után, a tömegtüntetések kezdetekor a hatóságok kicsempészték az országból, és azóta a litván fővárosban, Vilniusban tartózkodik, miközben férje már több mint fél éve vizsgálati fogságban van. A belarusz lakosság egy része elnöknek nevezi, aki azt ígéri, hogy csak addig vezeti az országot, amíg kiengedi a börtönből a politikai foglyokat és levezényli az új, szabad és demokratikus elnökválasztást. Szvjatlana Cihanouszkaja a választások óta eltelt hónapokban politikai ikonná vált, az Aljakszandr Lukasenka rendszerével szembeni ellenállás szimbólumává, aki európai államvezetőkkel tárgyal és a belarusz helyzetről beszél az Európai Parlament vagy az ENSZ pódiumairól. A Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Cihanouszkaja először nyilatkozott a magyar sajtónak.

– Múlt szerdán az Európai Parlament előtt tartott előadást. Az EU közel 34 millió eurót biztosít a belarusz szabad sajtó, a hatósági erőszak áldozatai és a polgári társadalom támogatására. Októberben Brüsszel továbbá 55 belarusz személy elleni szankciókról is döntött, Aljakszandr Lukasenka is a listán szerepel. Ezek az intézkedések valóban segítenek vagy inkább szimbolikus lépésekről van szó?

– Az eddig elfogadott európai szankciókat inkább szimbolikus gesztusnak tekintjük, hiszen szinte az összes listán szereplő személy már korábban is szankciók alatt állt, és valószínűleg nem rázta meg őket annyira a hír. Azonban most készül egy újabb uniós intézkedéscsomag, amely reményeink szerint már nemcsak egyes személyek ellen fog szólni, hanem gazdasági szankciókat is tartalmaz. Ennek a pontos tartalmát egyelőre nem ismerjük. Úgy gondolom, hogy a kiterjesztett szankciós lista már sokkal fájdalmasabb lesz, hiszen nemcsak a politikai elit tagjait tartalmazhatja, hanem hétköznapi embereket is, akik kiszolgálják a rendszert: erőszakot elkövető rendőrök, a helyi választási bizottságok vezetői és mások. Őket ezek az intézkedések biztosan érzékenyen érintik majd. Bízunk továbbá a gazdasági szankciókban is, mert ezek segítségével lehet igazán nyomás alá helyezni Lukasenkát.

– Hogyan kell elképzelni a vilniusi tartózkodását és a mindennapi munkát: otthoni munkavégzés és motivált önkéntesek vagy rendes iroda stábbal? A videóbeszélgetésünk alapján úgy látom, inkább az utóbbi.

– Az irodahelyiséget teljesen térítésmentesen egy litván üzletembertől kaptuk, aki még egy nagy belarusz nemzeti lobogót is kiakasztott az épületre. Itt található a stábunk, de nem vagyunk olyan sokan, legfeljebb húsz ember. Velünk egy irodában több belarusz polgári platform is helyet kapott – Holosz, Csesztnije Ljudi, Sport szolidaritási központ és mások. Egy helyen vagyunk, tudunk együttműködni, ami megkönnyíti a közös munkát.

Szvjatlana Cihanouszkaja a választások óta eltelt hónapokban politikai ikonná vált

– Az elmúlt 15-16 évben ciklikusság volt jellemző Belarusz és az Európai Unió kapcsolatára: Brüsszel szankciókat fogad el a választási csalások és politikai erőszak hatására, majd fokozatosan, néhány év alatt a viszony enyhül, az intézkedéseket feloldják. Jönnek az újabb választások, ismét szankciók, majd újra enyhülés és közeledés. Mennyiben más a jelenlegi szituáció a korábbiakhoz képest? Belaruszban megtörtént már az a töréspont, ami után már nem lehet visszatérni a korábbi viszonyokhoz?

– Úgy gondolom, ez a töréspont már megtörtént az emberek tudatában. Felnőtt egy új korosztály, amelynek tagjai már nem éltek a Szovjetunióban és nem szoktak hozzá ahhoz, hogy irányítsák őket. 1999-ben és 2010-ben is sokan vonultak az utcákra, és már-már úgy tűnt, hogy megvan a nép győzelme, de aztán ezeket a tüntetéseket a hatóságok meg tudták állítani. Lehet, hogy az internet elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy most más a helyzet, mint korábban – például a Telegram csatornák jelentősen befolyásolják az események alakulását, és ezekkel nem tud mit kezdeni a hatalom. Azt ugyanakkor nem tudjuk előre jelezni, hogy meddig tart majd az egész folyamat. Ám amikor úgy hisszük, hogy négy hónap telt el, és még mindig nem értük el, amit akartunk, ez a folyamat akkor is zajlik a háttérben. Az emberek tudatában és a rendszeren belül is. Ez mindenképpen töréspont az emberek fejében és Belarusz történelmében is. Ilyen erőszak, megfélemlítés és kegyetlenkedés nem volt még soha, és ezt a lakosság nem fogja elfelejteni.

A rendőrök nem bánnak kesztyűs kézzel a tiltakozókkal.
Fotó: MTI/EPA

– Még kitart a kezdeti lendület?

– Lehet, hogy az eddigi tüntetések formája megváltozik, hiszen jön a tél és a hideg, esős, rossz idő, ezzel tisztában vagyunk. Az állami propaganda is ezt terjeszti: csökkenőben van a mozgalom aktivitása. Pedig nem csökken, csak átalakul, más, partizán formába megy át, de biztos vagyok benne, hogy tavasszal a korábbiak szerint folytatódik. Nagyon bízunk az Európai Unióban is, hogy keményebb nyomás alá helyezi a rendszert és erősebb szankciókat hoz.

– A világ legrégebbi, most is működő, száműzetésben lévő kormánya belarusz. 1919 óta működik. Nem tart attól, hogy ön lesz a legrégebbi, száműzetésben élő elnök?

– Hivatalosan soha nem neveztem magamat elnöknek. Számomra az a legfontosabb, hogy betartsuk a törvényeket. Mivel a választási bizottság megsemmisítette a bizonyítékokat, nem lehet egyértelműen igazolni a győzelmemet. Azonban az emberek engem neveznek elnöknek, és szerintem ennek van alapja, mert a lakosság tudja, hogy kire szavazott. Ha ez nem így lenne, akkor nem lett volna szükség a hatalom részéről a bizonyítékok szinte azonnali megsemmisítésére. Nekem, ahogy Lukasenkának sem, nincs morális jogom rá, hogy elnöknek nevezzem magam, de az emberek hívhatnak így. Augusztusban több ezer üzenetet kaptam, hogy jelentsem be hivatalosan, hogy nyertem. Ezt nem tudtam megtenni, ami lehet, hogy hiba volt. Nem hiszem, hogy én leszek a legrégebbi, száműzetésben élő elnök, mert biztos vagyok a belaruszokban, biztos vagyok benne, hogy győzni fogunk.

– Nem tart a tüntetések radikalizációjától?

– Nem tudom kontrollálni az embereket, a tetteiért mindenki maga felel. Az elején nagyon tartottam attól, hogy a kormány részéről lesznek provokációk, amivel megvádolhatják az ellenzéket. Szerencsére idáig ezt sikerült elkerülni.

Békés tüntetők november végén Minszkben.
Fotó: MTI/EPA

– Október 26-ától nemzeti ultimátumot hirdetett, általános sztrájkokkal és a hatalommal szembeni ellenállással. Meglett az eredménye?

– Abban bíztunk, hogy az egész ország egyszerre lázad fel. Ha csak egy hétig mindenki sztrájkba kezd és leáll az élet, azzal térdre lehetett volna kényszeríteni a rendszert. Azonban addigra a hatósági megfélemlítésnek meglett a gyümölcse, és nem úgy történt, ahogy szerettük volna. A hatalom lecsapott a kisebb cégekre, elbocsátották az aktív orvosokat, dolgozókat, diákokat. Nagyon sajnálom, hogy nem történt egységes fellépés. Annyi eredménye ugyanakkor lett, hogy most fejlődésnek indultak a független szakszervezetek, és amíg augusztusban a munkások érzelmi alapon demonstráltak a rendszer ellen, addig most tudatos építkezés indult.

– A visegrádi négyek egy úgynevezett Marshall-tervet készítettek elő Belarusz megsegítésére, ami egymilliárd euró értékű alapot biztosítana az országnak egy új, szabad és demokratikus elnökválasztást követően. Hogyan értékeli ezt a tervet?

– Nagyon hálás vagyok ezért a felajánlásért. Pontosan látjuk, mi történik most a belarusz gazdasággal. Ugyanakkor sajnos épp ezt a gazdasági nyomást, a gazdasági válságot látjuk jelenleg az egyetlen lehetséges módjának Lukasenka távozására. A Marshall-terv egy erős löketet adhat a belarusz gazdaság helyreállításához. Ha vége a hatalmának, az ország romokban hever majd, és mindenkinek egyaránt nehéz lesz. Az európai gazdasági szankciók nem csak a rendszerre, hanem az egész országra hatással lesznek – ilyen például a most felmerült SWIFT rendszer lekapcsolása. Ezek békés tüntetések, az emberek nem mennek a barikádokra, de hajlandók arra, hogy gazdasági nélkülözések árán is megszabaduljanak Lukasenkától.

– Ez a fajta erős gazdasági nyomás, például az említett SWIFT lekapcsolás, nem válthat ki ellenkező hatást? Nem vezethet ahhoz, hogy Belarusz eltávolodik Európától és még inkább Oroszországhoz sorol be?

– Oroszország fontos szerepet játszik ebben a helyzetben, de Moszkvában is tisztában vannak vele, hogy Lukasenka ideje véget ért, az emberek már nem fogadják el. Még ha van is bármilyen egyezség Putyin és Lukasenka között, akkor az maximum arról szól, hogy Lukasenka mikor fog távozni a hatalomból.

Aljakszandr Lukasenka fogadja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert Minszkben.
Fotó: Nyikolaj Petrov / MTI/AP/BelTA

– Kapcsolatban lépett önnel valaki az orosz elnök adminisztrációjából vagy a közvetlen környezetéből?

– Nem. Az elmúlt időszakban különböző csatornákon keresztül megpróbáltuk elérni az orosz felső vezetést, de eredménytelenül, nagyon langyos volt a fogadtatás a részükről. Azonban látszik a felmérésekből, hogy míg korábban a belaruszok nagyon lojálisak voltak Moszkvához, a bizalmatlanság hirtelen nagyot ugrott. Néhány éve egy referendumon lehet, hogy a lakosság többsége megszavazta volna az integrációt Oroszországgal, de már szó sincs erről.

– Mit gondol a Lukasenka által hangoztatott alkotmánymódosításokról? November végén azt nyilatkozta, hogy az új alkotmány elfogadása után már nem lesz elnök.

– Rendben van, de akkor miért nyújtja el két évre az alkotmány elfogadását? Ez csak időhúzás, ráadásul senki sem látja, hogy pontosan mit változtat benne. Nem kellenek az alaptörvénybe olyan szuperváltoztatások, amelyek ennyi időt igényelnek. Nincsenek nyílt megbeszélések, az egész folyamatot homály fedi, alig tudunk a változtatásokról valamit. Szükség van az új alkotmányra, de erre Lukasenka távozása vagy az új elnökválasztás kiírása után kerüljön sor.

– Van nem hivatalos támogatása a protestmozgalomnak kormányzati körökben, a különböző állami apparátusokban, vagy ők mind határozottan Lukasenka mellett állnak?

– Akik a rendszer legtetején állnak, ők még a régi barátaik üzeneteire sem válaszolnak: vagy ennyire meg vannak félemlítve, vagy figyelik őket. Tudja, mi jellemez egy diktatúrát? Amikor egy ember mindenkitől fél, mindenki más pedig egy embertől. A minisztériumokban dolgozók nagy része nem támogatja Lukasenkát, de erről senki nem mert nyíltan beszélni.

A fegyveres erők egyelőre kitartanak Lukasenka mellett.
Fotó: MTI/AP