Szaúd-Arábia megnyitja szárazföldi és vízi határait, valamint légterét Katar előtt – jelentették be hétfő este kuvaiti források. A döntést a Perzsa-öböl hat olajtermelő országát tömörítő Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) keddi csúcstalálkozójára időzítették, melyet a történelmi emlékeiről és fellendülő turizmusáról ismert Al-Ulában rendeznek. Az ülésen három év után először Tamím bin Hamad ász-Szání katari emír is részt vesz, a várakozások szerint aláírnak egy megállapodást, amely véget vethet a több mint három éve tartó ellenségeskedésnek.
Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom és Bahrein vezetésével több arab állam még 2017 júliusában szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Katarral. A mindössze 11 ezer négyzetkilométeres, körülbelül 2,6 milliós lakosú, ám dúsgazdag államot azzal vádolták, hogy támogatja a terrorizmust, együttműködik a rivális Iránnal, aláássa a közös érdekeket.
Ezeket az állításokat Doha mindvégig tagadta, bár a külpolitikája kétségtelenül különutas: például a perzsa állammal szorosabb a kapcsolata, és a Gázai övezetet uraló Hamász terrorszervezet, valamint a sokak által ugyancsak terrorszervezetként nyilvántartott Muszlim Testvériség egyik fő szponzora.
A katari válság végül megmaradt a diplomáciai-gazdasági színtéren, de állítólag a konfliktus kirobbanásakor a katonai beavatkozás sem állt messze. Meg nem erősített információk szerint a szaúdi vezetésű offenzíva csak a hathatós amerikai beavatkozásnak, no meg a sebtiben átdobott több ezer török katonának köszönhetően maradt el.
Két évvel ezelőtt pedig az is felmerült, hogy Szaúd-Arábia csatornát építene a közös szárazföldi határra, amellyel fizikálisan is szó szerint elszigetelte volna szomszédját.
A Perzsa-öbölbe benyúló félszigeten elterülő országot a három éve tartó blokád valamelyest megviselte, de nem roppantotta össze. Az ellátásban eleinte ugyan keletkezett némi zavar, ám a polcok, különösen a török szövetségesnek hála, hamarosan újra megteltek, és például magyar fejősteheneket is szállítottak a sivatagi országba. A diplomáciai nyomás tehát önmagában nem lett célravezető, az Egyesült Államok viszont a viszállyal kellemetlen helyzetben találta magát: míg Szaúd-Arábia egyik legközelebbi szövetségese és fegyvervásárlója a Közel-Keleten, addig Katar ad otthont a térség legnagyobb amerikai bázisának, és Dohától ugyancsak zsíros megrendelésekre számíthat.
