Sokkal érdekesebb a regény századfordulón játszódó része, a Krónikás és a Vezérigazgató budapesti éjszakákban eltöltött nihilista-szexista-alkoholista tobzódása bordélyokon, night clubokon, elképesztő erotikus szeánszokon át. Mintha a szerző és mi is átéltük volna (?!), ettől érdekes az egész. (Jártam arra a minap, a Marilyn még mindig nyitva áll. Miközben „Oly tűnékeny minden…”)
Földvári-Oláh olyan szinten viszi be az olvasót a saját gondolati labirintusába, hogy végül sem ő, sem az olvasó nem tudja elképzelni, ki a gyilkos, ki lehet az, aki elől bujkál, ahogy ő is a saját karakterei elől. Végül ott áll az olvasó egy gyilkossal, mert az író kijelöli.
(A gramofon tűje megakadt: … miért játszik az én szívemmel…)
Ha elolvassák, azt garantálom, hogy vitatkozni fognak Földvári-Oláh Csabával és velem is, hogy ki a gyilkos.
Mert nem az… (Szerintem.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!