Negyven éve halt meg a kétszeres Kossuth-díjas színész, színház- és filmrendező, színházigazgató és színészpedagógus, a Vígszínház egykori igazgató-főrendezője, Várkonyi Zoltán, aki az Egri csillagok és a Jókai Mór-regények megfilmesítőjeként örök páholyt szerzett a magyar filmtörténetben.
Alkotásait a mai napig kedveli a nézőközönség, a hatvanas és hetvenes években összesen hét Jókai-regény adaptációja készült el: Várkonyi A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán után a hetvenes években a Fekete gyémántok című filmmel zárta ezt a korszakot. Sok kortárs rendező és kritikus pedig a történelmi filmek mércéjeként tekint az általa rendezett Egri csillagokra.
Ez utóbbi felújított változata tavaly újra a mozikba került, az eredetileg 1968-ban bemutatott mű a magyar filmgyártás addigi legnagyobb produkciója volt.
Mi Várkonyi Zoltán töretlen népszerűségének titka? – Várkonyi a kor legnevesebb színészeit kérte fel, a korszak sztárjai játszottak még a legkisebb szerepekben is, sajnos gyakorlatilag azóta sem láttunk olyan látványos csata- és ostromjeleneteket magyar filmben, mint ebben a mára már klasszikussá nemesedett alkotásban.
A Várkonyi–Nemeskürty-filmeket mind a mai napig szívesen vetítik a magyar, de sok esetben a külföldi televíziók is – válaszolta Kollarik Tamás producer, forgatókönyvíró, Nemeskürty István tanítványa.
– Nemeskürty és Várkonyi követendő utat mutat a ma filmgyártásának is: a történelmi és irodalmi alapokkal rendelkező magyar filmek meg fogják találni az utat a magyar közönséghez.
Nemzeti ügy magyar történelmi filmeket készíteni, a magyar történelem és irodalom gazdag és mély, tálcán kínálja a jobbnál jobb témákat.
Nem véletlen, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató, a század első felének nagy magyar filmkészítője – ma úgy mondanánk, producere – is ezt fogalmazta meg: „Erős volt a hitem, hogy a magyar filmgyártás csak nemzeti nyomon elindulva érhet el sikereket ” – mondta Kollarik Tamás.
