A lengyel-ukrán-litván-magyar-olasz koprodukcióban készült Éter története az első világháború előtt játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia területén.
Egy lengyel orvos (Jacek Poniedzialek) mániákusan kísérletezik az éterrel, a kvintesszenciával, amely megfosztja pácienseit szabad akaratuktól, tudatuktól, ugyanakkor teljesen megszünteti fájdalomérzetüket. Amikor egy fiatal nő belehal egy kudarcos kísérletébe, halálra ítélik, de a bitófától az utolsó pillanatban megmenekül. Az orvos a monarchia hadseregébe kerül, ahol parancsnoka jóváhagyásával katonaorvosként folytatja a kísérletezést, minden morális gátlás nélkül manipulálva az embereket.
Krzysztof Zanussi elmondta: a film a saját lelkét az ördögnek áruba bocsátó tudós, Faust történetének az újragondolása. Mint elárulta, mindig is nagyon érdekelte a tudomány, mielőtt filmkészítésre adta a fejét, fizikát tanult négy évig a Varsói Egyetemen. Azért hagyta abba a tanulmányait, mert – mint fogalmazott – rájött, hogy a fizika iránti szerelme viszonzatlan maradt. „Ambiciózus voltam, ezért be kellett látnom, hogy soha nem lesz belőlem Nobel-díjas tudós” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Éter című új filmje fiatal kori tanulmányainak az egyik emléke is.
Krzysztof Zanussi megjegyezte, hogy mindig is közel álltak hozzá az egzakt tudományok és a barátai között is sok tudós van. Véleménye szerint az egzakt tudományok világa sokkal előrébb tart ma, mint a humanista világ: a humanizmus a 19. századi állapotában maradt, a determinisztikus világképben. De manapság a világ nem tekinthető determinisztikusnak, a mai világ szerinte probabilisztikus. „És ez kinyitja a rejtélyek kapuját és a vallási dimenziókat, ez sokkal modernebb felfogás, mint ami annak idején volt” – tette hozzá.

Fotó: MTI/Soós Lajos
Mint mondta, azért is helyezte a történetet az első világháború előtti időszakba, hogy megmutassa a humanizmus fájdalmát ebben a büszke és nagyszerű korban. A tudomány abban az időszakban Európában a világ összes problémájára megpróbált választ adni. A 19. század a nagy illúziók és csalódások időszaka volt és közben elfelejtkeztek a lélek létezéséről – hangsúlyozta.