50 éve halt meg Kakuk Marci és Misi mókus „atyja”

Ötven éve, 1969. június 12-én hunyt el Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-díjas író, Kakuk Marci és Misi mókus „atyja”, a „virgonc szavak virgonc királya”.

Forrás: MTI2019. 06. 10. 11:16
Tersnszky Jzsi Jen
Budapest, 1962. április 21. Tersánszky Józsi Jenõ Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas író napozik, pihen egy játszótéren. MTI Fotó: Molnár Edit Fotó: Molnár Edit
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Vegyes a vérségem, mint a koldustarisznya, vagy mint ahogy ez a régi Osztrák-Magyar Monarchia igazi fiához illik” – írta önéletírásában az 1888. szeptember 12-én Nagybányán született író. Apja lengyelnek vallotta magát, anyja angol felmenőkkel dicsekedhetett. A család jómódban élt, a kisfiút korán kultúrához szoktatták, bár ő szívesebben töltötte idejét a Zazar patak mellett a tolvajok, csavargók, dologkerülők között, saját állítása szerint a kártyajátékokat és a szivarozást is hamarabb elsajátította, mint a betűvetést. Sokoldalú tehetség volt: festett, zenélt, szertornázott, ám leginkább az élet sokszínűsége érdekelte.

A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd szülei kívánságára 1907-ben beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Innen Pestre vitt az útja joghallgatónak, ám a tandíjat elmulatta, és kőművessegédnek állt. A kétkezi munka mellett írogatott is, első novelláját 1910-ben a Nyugat közölte Firona címmel, a következő évben első novelláskötete is megjelent. Az első világháború idején az olasz fronton harcolt, 1918-ban fogságba esett, s csak 1919 augusztusában tért haza. A fronton írta meg a Viszontlátásra, drága... című háborúellenes regényét, amelyről Ady Endre írt elismerő szavakat a Nyugatban, és 1978-ban tévéfilm is készült belőle.

A húszas évek elején Tersánszky sokat nélkülözött, elkeseredésében 1921 júniusában öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott. Az esetről megjelent cikkekre figyelt fel egy Molnár Sári nevezetű jómódú polgárlány, aki levelet írt az írónak. A levelezésből szerelem, majd csaknem negyven évig tartó házasság lett.

1921-ben jelent meg a főművének tartott Kakuk Marci első kötete. A szimbolikus irodalmi figurává nőtt, a társadalom törvényeire fittyet hányó hős ízes-kellemes történetein két évtizeden át dolgozott. Kakuk Marci kalandjai 1942-ben jelentek meg két összefüggő kötetben, a műből 1973-ban játékfilm készült.

1922-től a Nyugat főmunkatársa volt, emellett cikkeket és kritikákat írt a Pesti Naplóba. 1923-ban mutatták be Szidike című darabját, amelyet később Cigányok címmel dolgozott át, a művet 2010-ben a Katona József Színház tűzte műsorára. 1927-ben A céda és a szűz című kisregényéért másfél hónapig börtönben ült szemérem elleni vétség miatt. A harmincas évek elején kis regös társulatot szervezett, megalakította a Képeskönyv Kabarét, amelynek szövegeket írt, zenét szerzett, táncokat tanított, hátteret festett, s narrátorként, zenészként is fellépett. Mindemellett pénzkereseti céllal ponyvákat is írt álnéven. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott, köztük saját feleségét is.

1945 után „leporolta” kabaréját, bárokban lépett fel, a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának dolgozott. 1948-tól állami évjáradékot kapott, 1949-ben Kossuth-díjjal is kitüntették, de az 1950-es évek elejétől a dogmatikus irodalompolitika háttérbe szorította a szabad és független szellemű írót.

Munkakedve töretlen maradt, báb- és mesejátékokat írt, többek között Misi mókus kalandjait is neki köszönhetjük. 1955-ben A vándor című elbeszéléskötetével tért vissza az irodalmi életbe, 1956-tól megindult életműsorozatának kiadása. 1960-ban meghalt sokáig betegeskedő felesége, akit haláláig odaadással ápolt. 1965-ben újra megnősült, második felesége Szántó Margit volt.

Nemzedéktársairól szóló szatirikus emlékezéseit a Nagy árnyakról bizalmasan című kötetében gyűjtötte össze, 1968-ban Életem regényei címmel önéletrajzi írása jelent meg. Hosszas betegeskedés után 1969. június 12-én halt meg Budapesten.

Tersánszky írói csoportokhoz soha nem tartozott, filozófiájának lényege a letörhetetlen akarat, az élet derűje, mely a tragédiát is humorral oldja fel. Prózája az élőbeszéd frissességével hat, műveinek hősei többségükben csavargók, züllött bohémek, lumpenproletárok. Az egészséges emberi ösztönöket, az erotikát álszemérem nélkül ábrázolta (A havasi selyemfiú, A margarétás dal). A megalázottak iránti rokonszenve számos művében hangot kap (Legenda a nyúlpaprikásról), allegorikus állattörténetei (Egy vezérbika emlékiratai) társadalombírálatok is.

Legendásan bohém életművész, a női nem és a jófajta csemői bor nagy barátja volt, feltalálta a kétágú avar furulyát, és tökéletesítette a bicikliféket, maga faragta csónakjával még idősen is a Dunát „járta”. Emlékművét 2009-ben avatták fel Budapest XII. kerületében, nevét utca is viseli a fővárosban.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.