A szabadság első pillanata

Nagyszabású estet rendeznek június 16-án a fővárosi Hősök terén a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából. A fellépők közül Keresztes Ildikót, Nagy Ferót, Varga Miklóst, Szikora Róbertet és Révész Sándort is megkérdeztük: mire emlékeznek leginkább 1989-ből?

– Kivittem Nagy Imre újratemetésére a nagyobbik fiamat, aki akkor hatéves volt, ott ült a nyakamban, miközben boldogan hallgattuk Orbán Viktor beszédét. Ez egy meghatározó élményem volt, mert a feleségem és anyám is azt mondta: ne menjünk oda, mert lehet, hogy a vörösök a tömegbe lövetnek. De erőt kellett mutatnunk, számomra az volt a szabadság első pillanata – mondta kérdésünkre Nagy Feró, a Szabadságkoncert házigazdája. A rockzenész szerint az Azok a boldog szép napok című daluk inkább a férfi-női kapcsolatokról szól, csak később lett politikai tartalma, amikor kivonultak a szovjetek. Nagy Feró szerint a kommunizmus koporsójába inkább A nyolc óra munka című dallal ütöttek szöget: – Egy ideig majdnem betiltották ezt a dalt, hisz nem lehetett a kommunista eszmével viccelődni.

– A rendszerváltás idején naivabb volt, azt hitte, a kommunisták a nem kommunistákkal vállvetve építik majd fel az új Magyarországot, de nem így történt. – Most már nyugodtabban mondom a hatszázalékosoknak, hogy minket nagyon átvertek. Nehezen indultak be a dolgok, de most már szépen haladunk – mondta az énekes.

– Érezhető volt, hogy már nem lehet feltartóztatni az emberek szabadságvágyát. Hála istennek az átmenet nálunk vér nélkül történt, és nem úgy, mint Ceausescu Romániájában – mondta Révész Sándor, a Piramis egykori énekese, aki 1989-ben egy alföldi tanyán élt. – Ha megadatott a szabadság az én életemben, akkor az ott kezdődött. A természet jelenléte és a mámorító tágasság érzése nagyon hasonló ahhoz, ami az országunkban történt. A tanyán rádióból hallgattuk Szűrös Mátyás beszédét, és minden szava megható volt – emlékezett vissza az énekes.

Révész Sándor szerint az is nagy dolog volt, hogy a magyar nép kollektíven útlevelet kapott, és minden egyebet is, ami egy szabad országra jellemző: a helyváltoztatás, az ügyintézés szabadságát, valamint jobb politikai klímát. – Politikusaink elkezdtek fejből beszélni, én ilyen egyszerű dolgoknál már felkaptam a fejem. Ez új volt, és üdítő élmény volt Orbán Viktor beszédét hallani – mondta az énekes.

Nagy Feró: Nehezen indultak be a dolgok, de most már szépen haladunk
Fotó: Havran Zoltán

– Leginkább arra emlékszem, hogy a köztársaság kikiáltásának pillanatában ott voltunk a Parlamentnél, és euforikus érzés kerített hatalmába. Annál is inkább, mert az én korosztályomban sokan úgy gondoltuk, hogy a mi életünkben nem fog bekövetkezni a rendszerváltás. Írtam is egy dalt ebből az alkalomból, a Minden jót, elnök úr! címűt, amelyért köszönőlevelet is kaptam Szűrös Mátyástól, az akkori köztársasági elnöktől – emlékszik vissza Varga Miklós, aki szólistaként lép fel a vasárnapi koncerten. Varga Miklós szerint a kommunizmus koporsójába már az István, a király ősbemutatójával is bevertek egy szöget, hiszen akkoriban – a környező szocialista országoktól eltérően – Magyarországon nem szerették a nemzeti szimbólumok használatát.

– Az a fajta Európa-vízió, amit akkor megálmodtunk, manapság sokkal inkább Kelet-Európában valósul meg: az értékeket, amelyekről Nyugaton olyan sokat papolnak, leginkább nálunk lehet megtalálni. Egészen furcsa érzés, hogy ez így történt – mondta az énekes.

– Nagyon örülök, hogy egy szabad országban élhetek és azt tehetem, amit szeretnék. Kettős emlékeim vannak a rendszerváltásról, hiszen vokalistaként akkor kerültem be kedvenc zenekaromba, az Eastbe. Az ’56 című dalukban is énekeltem, ami nagyon szép emlékem. De nagyon megrendített az, ami Erdélyben történt, a Ceausescu-diktatúra összeomlásakor – mondta a Magyar Nemzetnek Keresztes Ildikó. Az énekesnő szerint soha fel nem merült bennük, hogy a Ceau­sescu-rendszer egyszer csak megdőlhet, és amikor 1983-ban átköltözött az anyaországba, az eleve egy szabadabb világnak tűnt az akkori Erdélyhez képest, amelyben még az ételt is jegyre lehetett kapni, vagy egy nemzetiszínű szalagért már behívhatták az embert a Securitate irodájába, hisz valaki besúgta.

– Éreztem, hogy végre jogom van állampolgárnak vagy még inkább embernek lenni az országban. Azt az érzést is köszönöm Istennek, hogy nem a hajamba, a zoknimba vagy máshová kellett eldugni a dollárt és a márkát, ha mentem valahová – mondta Szikora Róbert énekes, akit még 1989-ben is behívott a pártbizottság a Dől a torony című da­láért, amelyben Mr. Csaut, azaz Ceau­sescut hívja tetemre. – Ez volt az első politikai megnyilvánulásunk, és a pártbizottságban megkérdezték: Szikora elvtárs, hogyan lehet egy baráti, szocia­lista ország vezetőjéről ilyet mondani? – emlékezett vissza az énekes.