A szabadság első pillanata

Nagyszabású estet rendeznek június 16-án a fővárosi Hősök terén a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából. Fellép többek közt Keresztes Ildikó, Nagy Feró és Varga Miklós is.

Nagy Feró: Nehezen indultak be a dolgok, de most már szépen haladunk Fotó: Havran Zoltán

Nagy Feró: Nehezen indultak be a dolgok, de most már szépen haladunk
Fotó: Havran Zoltán

– Leginkább arra emlékszem, hogy a köztársaság kikiáltásának pillanatában ott voltunk a Parlamentnél, és euforikus érzés kerített hatalmába. Annál is inkább, mert az én korosztályomban sokan úgy gondoltuk, hogy a mi életünkben nem fog bekövetkezni a rendszerváltás. Írtam is egy dalt ebből az alkalomból, a Minden jót, elnök úr! címűt, amelyért köszönőlevelet is kaptam Szűrös Mátyástól, az akkori köztársasági elnöktől – emlékszik vissza Varga Miklós, aki szólistaként lép fel a vasárnapi koncerten. Varga Miklós szerint a kommunizmus koporsójába már az István, a király ősbemutatójával is bevertek egy szöget, hiszen akkoriban – a környező szocialista országoktól eltérően – Magyarországon nem szerették a nemzeti szimbólumok használatát.

– Az a fajta Európa-vízió, amit akkor megálmodtunk, manapság sokkal inkább Kelet-Európában valósul meg: az értékeket, amelyekről Nyugaton olyan sokat papolnak, leginkább nálunk lehet megtalálni. Egészen furcsa érzés, hogy ez így történt – mondta az énekes.

– Nagyon örülök, hogy egy szabad országban élhetek és azt tehetem, amit szeretnék. Kettős emlékeim vannak a rendszerváltásról, hiszen vokalistaként akkor kerültem be kedvenc zenekaromba, az Eastbe. Az ’56 című dalukban is énekeltem, ami nagyon szép emlékem. De nagyon megrendített az, ami Erdélyben történt, a Ceausescu-diktatúra összeomlásakor – mondta a Magyar Nemzetnek Keresztes Ildikó. Az énekesnő szerint soha fel nem merült bennük, hogy a Ceau­sescu-rendszer egyszer csak megdőlhet, és amikor 1983-ban átköltözött az anyaországba, az eleve egy szabadabb világnak tűnt az akkori Erdélyhez képest, amelyben még az ételt is jegyre lehetett kapni, vagy egy nemzetiszínű szalagért már behívhatták az embert a Securitate irodájába, hisz valaki besúgta.

– Éreztem, hogy végre jogom van állampolgárnak vagy még inkább embernek lenni az országban. Azt az érzést is köszönöm Istennek, hogy nem a hajamba, a zoknimba vagy máshová kellett eldugni a dollárt és a márkát, ha mentem valahová – mondta Szikora Róbert énekes, akit még 1989-ben is behívott a pártbizottság a Dől a torony című da­láért, amelyben Mr. Csaut, azaz Ceau­sescut hívja tetemre. – Ez volt az első politikai megnyilvánulásunk, és a pártbizottságban megkérdezték: Szikora elvtárs, hogyan lehet egy baráti, szocia­lista ország vezetőjéről ilyet mondani? – emlékezett vissza az énekes.