Rembrandt 1633-ban alkotott, Sálas, sapkás önarckép ellenfényben című rézkarca is látható a Magyar Nemzeti Galéria Az önarckép fantomja – Rembrandt 350 című kamaratárlatán, amely magyar neoavantgárd alkotók Rembrandt-reflexióival tiszteleg a 350 éve elhunyt hollandiai mester előtt.
A művészek különböző médiumokat alkalmaznak, ám egyaránt a művészettörténet nagy hagyományainak továbbélésére kérdeznek rá. „Rembrandtot felidézni egyfajta meditáció a festészetről, a képalkotásról és a művészetről, ám egyúttal viaskodás is a Rembrandt névhez tapadó közhelyekkel és klisékkel” – olvasható a kiállítás ajánlójában.
Fotó: MTI/Mónus Márton
A tárlat címadó műve Birkás Ákos Rembrandt, az önarckép fantomja című munkája, amely egymásra vetített Rembrandt-portrékból áll össze, de van itt kamerával „festett” önarckép is, amely egy olajfestmény rétegzettségét adja vissza az egymás mellé helyezett portréfotó változataival. Lakner László Rembrandt-tanulmányok című főműve mellett egy litográfiája és egy rézkarca is szerepel a szeptember 22-ig látható kamarakiállításon.
Forgács Péter pedig az Idő/közben: Rembrandt-morfok című videóinstallációjában egy számítógépes program segítségével harminchét Rembrandt-önarcképet mos át egymásba, ezzel milliószámra létrehoz olyan Rembrandt-portrékat is, amelyek soha nem léteztek – mutatott rá Fehér Dávid kurátor a tegnapi tárlatvezetésen.
Akár a Szépművészeti Múzeum 2006-ban rendezett Rembrandt: Kortárs művészek válaszolnak című kiállítása – amelyen első ízben szerepelt Forgács Péter itt bemutatott alkotása –, ez a tárlat is kortárs, illetve közelmúltbeli művészi reflexiók segítségével „olvassa újra” Rembrandtot. A bemutatott művek többsége a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből származik.
