A filoszi szemlélet, mint sokszor máskor, most is segített, ugyanis nekem a filozófia nemcsak bölcsességkedvelőt, hanem bölcsességkeresőt is jelent, azt a magatartást, ami a hasznos, nagy ívű gondolatiság meglátását jelenti a tények mögött. De maradjunk először az említett tényeknél. Az öt kötetből álló, impozáns, képekkel és dokumentum értékű fotókkal ellátott kötet olyan zsonglőröket, akrobatákat, bohócokat, állatidomárokat mutat be, akik egész életművükkel a szakma színvonalassá tételét, megőrzését szolgálták; a rögzített beszélgetések célja azonban nem csupán a szakmai eredmények összegyűjtése, bemutatása volt.
Amint a kötetekhez írt előszavában Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár is hangsúlyozza, a megjelenés célja mindannak a tudásnak és erkölcsiségnek a fiatalabb nemzedékre való áthagyományozása volt, amit a gyakran nagy cirkuszi dinasztiákból származó művészek, nemzedékről nemzedékre fölhalmoztak. Olyan világhírű produkciók létrehozói mesélnek pályafutásukról, mint például Zsilák György, idősebb Richter József, a Simet család tagjai, Donnert Márta vagy Schneller László. Az életútinterjúkat Szekáry Zsuzsanna, a Fővárosi Nagycirkusz sajtómunkatársa készítette, aki nem csupán szakmai témákról kérdezte a cirkuszművészeket, hanem magánéletükről, nehézségeikről, motivációikról és arról is, hogyan sikerült átvészelniük a történelem viharait.
Fotó: Éberling András
A Cirkuszi csodaemberek legérdekesebb történetei közé minden bizonnyal az állatidomároké tartoznak, akik nemcsak a vízilovakkal, madarakkal, tigrisekkel, kígyókkal vagy lovakkal való bánásmód titkaiba avatják be az olvasót, hanem az állatokhoz fűződő mély, érzelmi kötelékről is vallanak. A könyvsorozat másik kiemelten fontos területe az interjúk azon részei, amikor a művészek őszintén mesélnek a szakma árnyoldalairól is, hiszen nem csupán az állandó vándorlás nehezítette életüket; az államosítás például több cirkuszi családot sodort az éhezés szélére, de voltak, akiknek komoly sérülésekből kellett felépülniük vagy betegen színpadra lépniük.
