Egy kívülállónak is megható az a mindent lebíró akarat, amellyel a művészek megküzdöttek a színpadon maradásért, a sikerért. A magasban, drótkötélen való egyensúlyozás ezúttal nemcsak egy-egy cirkuszi produkció esszenciáját jelenti, hanem mindazt a harmóniateremtő készséget és lelki egyensúlyozó-készséget, nem utolsó sorban pedig alázatos szeretetet is, amellyel ezek az emberek a közönség elé álltak, de nemcsak szórakoztatni, hanem nemes jellemükkel tanítani is.
A cirkuszi szakma minden különlegessége ellenére is azt kell írnom, hogy nem igazán lényeges, amíg ez az emberi magatartás nincs mögötte, mert ez lehet a kulcs az emberfeletti produkciók megvalósításához, a csodához. Ezért van szüksége ez emberiségnek évszázadok óta cirkuszra. A cirkuszt és kenyeret felkiáltás természetesen mit sem ér, amíg esztelen gladiátorviadalokat és értelmetlen erőpróbákat értünk rajta, viszont abban a pillanatban létszükségletté válhat, amint erkölcsiséget képvisel. Ennek fényében akár módosíthatnánk is a híres mondást a következőképp: Cirkuszt mint (falat) kenyeret.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!