Családalapítás a magányban

Tóth Barnabás filmje, amely a negyvenes évek végétől egészen Sztálin 1953-as haláláig játszódik a Rákosi-korszakban, a magányról szól. Érzékletesen mutatja be egy kamasz lány öntudatra ébredésének.

Akik maradtak – a kamasz lány a szüleit, a férfi a feleségét és a gyerekeit vesztette el Forrás: Budapest Film

Van egy kamasz lány. Süni. Tüskéket növesztett, szúrós tekintettel, sértett öntudattal áll hozzá a világhoz, ahol semmi sem jó. Legalábbis úgy érzi. Van egy apa. Egyedül él, nőgyógyász, gyógyít. Mindkettőjük családja a holokauszt áldozata lett. A kamasz lány a szüleit, a férfi a gyerekeit és a feleségét vesztette el. A sors egymás mellé sodorja őket. Találkoznak. Így kezdődik Tóth Barnabás Akik maradtak című filmje, amelyet az Oscar-díjért folyó küzdelembe nevezett hazánk. A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvéből készült. „A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták” – írja a szerző a könyvéről, és úgy tűnik, a megfilmesített történet rendezője se gondolja másként.

Tóth Barnabás filmje, amely a negyvenes évek végétől egészen Sztálin 1953-as haláláig játszódik a Rákosi-korszakban, a magányról szól. Érzékletesen mutatja be egy kamasz lány öntudatra ébredésének, fiatal nővé érésének folyamatát. A kamaszok akkor is meg tudják élni a mélységes és lélekölő magányt, ha körbeveszi őket a család, de ha család sincsen, akkor még nehezebb minden. Ez a szülőktől való elszakadás korszaka, a lázadásé, de Tóth Barnabás filmje azt vizsgálja, mi történik akkor, ha nincs ki ellen lázadni. Keresni kell egy apát. Általában ez szinte lehetetlennek tűnő feladat, különösen egy olyan kamasznak, aki mindent utál, mert – legalábbis azt gondolja – az élet utálnivaló.

Tóth Barnabás szép filmet forgatott. Ez a legfontosabb jelző, ami eszébe jut az embernek, amikor kijön a moziból. Szép filmből kevés készül, meg kell hát becsülni. Szépen játszanak a színészek, szép a történet, és egyre szebb a táj is, a fények, a film végére már szinte sugárzik minden, mert árad a szeretet, a pozitív energia. Isten mosolyog. A könyvet olvasva azt gondolná az ember, hogy nem való filmre. A cselekmény ugyanis a hétköznapi élet igen fontos, ám apró dolgaiból áll. Ami viszont igazán érdekes, az a lány és a férfi lelkében történik, legbelül. Amit ábrázolni nagyon nehéz. Tóth Barnabás apró rezdülések sorából építkezik, amelynek végeredményeként megszületik a szeretet, mert ez volt a cél. A magány pusztító poklából kikerülni a szeretet mennyországába.

Akik maradtak – a kamasz lány a szüleit, a férfi a feleségét és a gyerekeit vesztette el
Fotó: Budapest Film

Hajduk Károly minimális színészi játékkal oldotta meg a magányos és halott lelkű férfi feltámadását, Szőke Abigél viszont nem fogta vissza magát, felszabadultan játssza az átváltozást kamasz lányból fiatal nővé. Feltámadás és átváltozás – erről szól ez a film. Kettősük megfelelő mennyiségű feszültséggel szolgál ahhoz, hogy egy pillanatig se legyen unalmas az alkotás, amelynek a fő kérdése persze az, hogy egymásba szeretnek-e. A kortárs művészfilmes világ kilencven százalékában ez a történet a szerelemről szólt volna, arról, hogy kiskorúság ide vagy oda, az óriási korkülönbség ellenére szerelem bontakozik ki a szemünk láttára, aminek örülni kell. Ha pedig nem örül az ember, mert tudja jól, mennyire éretlen még lelkileg egy kamasz, hiába is szólhatna, korunk ugyanis a szerelmet helyezi mindenek fölé, még akkor is, ha kódoltan bele fog pusztulni minden szereplő.

Tóth Barnabás filmje szembemegy a korunk diktálta trendekkel. Ő még véletlenül sem egy szerelmi kapcsolatot mutat be. Persze a filmben mindez a felnőtt férfi érettségén és bölcsességén, higgadtságán és életről való ősi tudásán múlik. Korunkban ez a lovagias magatartás példaértékű. Van tehát egy fiatal „hercegnő” és egy idős, harcba belefáradt, sérült lelkű, búsképű „lovag”. A lovag, mert gondoskodó apja lesz a lánynak, megmenti őt a lélek tornyának magányából, figyelemmel, hasznos együttléttel, egymás meghallgatásával. A lány, mert mindennél hálásabb megmentéséért, a mulandó szerelménél is nagyobb ajándékkal jutalmazza a férfit: apjának fogadja, élete végéig apaként szereti őt. Miután mindketten megtalálják a korban magukhoz illő párt, boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ezen a hagyományos értékrendet közvetítő példázaton érdemes egy csöppet elgondolkoznia mindenkinek.