Czinka Pannától Charlie Chaplinig

A második Gypsinspire-koncertet kedden tartották meg ifj. Sárközy Lajos és zenekara, valamint Kökény Attila közreműködésével a MOM Kulturális Központban.

Ifj. Sárközy Lajos (jobbra) virtuozitás tekintetében Dankó Pistához mérhető Fotó: Teknős Miklós

Kállai Bettina magyar–roma zenészcsaládból származik, Belgiumban nőtt fel és Brüsszelben diplomázott, majd hazaköltözött Budapestre. Érdekelte, honnan származik, ezért elkezdte kutatni családja gyökereit, a roma és a magyar kultúrával is egyre mélyebben megismerkedett. Miután megtalálta az identitását, úgy érezte, ezzel másoknak is segíthet, így előadásokat tartott személyes történetéről. Majd rájött, hogy a kultúrájáról úgy tud igazán hitelesen beszélni, ha közben megmutatja a zenéjét is: így indult el a Gypsinspire koncertsorozat, amelynek egyik fontos célja, hogy újraélessze a magyar cigányzenét.

A második Gypsinspire-koncertet kedden tartották meg ifj. Sárközy Lajos és zenekara, valamint Kökény Attila közreműködésével a MOM Kulturális Központban. A vállalkozás leginkább azért egyedülálló, mert végigvezeti a hallgatókat a roma fúziós zene kialakulásának történetén, azon, hogy a roma művészek zenéjében hogyan kapcsolódott össze a roma, a klasszikus és a világzene. Ezt pedig semmilyen más koncerten nem tapasztalhatjuk: a legkiválóbb előadók zenéjét nemcsak élvezhetjük, hanem érthetjük is, egészen különleges élmény az érdeklődők számára.

Kállai Bettina az est narrátoraként pedig mindezt egyáltalán nem szárazon vagy pusztán adatokat közölve adja át, hanem könnyed, szórakoztató, mégis profi stílusban, és rendkívül bensőségesen. A leglenyűgözőbb azonban talán a hitelessége volt: minden mondatából kitűnt, hogy a téma nagyon közel áll a szívéhez, hogy legszívesebben az egész világnak megmutatná azt a rendkívüli értéket, amit a magyar cigányzene képvisel. A koncert elején hangsúlyozta azt is, hogy a magyar cigányzene a két kultúra kapcsolódásából jött létre, az egyik nem létezhet a másik nélkül, így ez is az előadás egyik fontos üzenete volt.

Kállai Bettina narrációját hallva életre keltek a magyar cigányzene történetének legizgalmasabb alakjai: szinte láttuk magunk előtt Dankó Pistát vagy éppen a cigányzenészeket, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején elkísérték a katonákat és szórakoztatták őket, sőt nem egy esetben maguk is megsebesültek vagy életüket adták a harcokban. A történet és a zene pedig remekül kiegészítette egymást: ifj. Sárközy Lajos Dankó Pistává lényegült át, amikor a Jávor Pál főszereplésével készült film egyik jelenetét megállítva folytatta a vásznon felhangzó zenét. A fiatal hegedűművész egyébként generációja egyik legtehetségesebb zenésze, virtuozitás és tehetség tekintetében valószínűleg nem állhat messze Dankó Pistától.

Ifj. Sárközy Lajos (jobbra) virtuozitás tekintetében Dankó Pistához mérhető
Fotó: Teknős Miklós

A jelenlévők megismerkedhettek még Czinka Pannával, az első cigányprímással is, aki nő volt, de élete végén férfiruhában járt, és az volt az utolsó kívánsága, hogy férfiruhában, a pipájával és a kedvenc hegedűjével temessék el.

Kállai Bettina felidézte Bihari János munkásságát is, akihez személyesen is kötődik, ugyanis az egyik felmenője volt. Bihari János a verbunkos stílus megalapítójaként nagyon nagy hatással volt a magyar zene történetére. Kazinczy így írt róla: „Bihari János a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője.”

Az est második felében szóba került a legendás Charlie Chaplin, aki mindig büszkén hangoztatta, hogy egyik nagyanyja cigány volt. Ezután Kökény Attila fia, Kökény Lajos elénekelte Chaplin Smile című számát.

A flamenco eredetének megismerése és Menyhért Vivien tánca után eljutottunk a roma fúziós zenei stílushoz, ifj. Sárközy Lajos és zenekara együtt játszott Kökény Attilával, aki néhány saját számát is előadta.

Kállai Bettina azzal zárta az estet, hogy korábban sokszor gyengének érezte magát az előítéletek miatt, de végül ez a gyengesége lett a legnagyobb erőssége, ami által most adni próbál másoknak. A koncertet egy igével zárta, ami nagyon jól összegzi azt az utat, amit bejárt saját identitása megtalálásig: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).