„Kortárssimogató”: az úttörő múzeumpedagógia

Szóbuborékokba foglalt használati utasítások, definíciók, szakkifejezések alapfokú magyarázata révén igyekeznek közelebb vinni a kortárs művészetet a fiatalokhoz. Szentendre után a sepsiszentgyörgyi pulzArt fesztiválon is látogatható a Láthatatlan jelenlét című kiállítás.

A diákok, a fiatalok kulturális igényeire összpontosítottak idén a Sepsiszentgyörgyön immár hetedik alkalommal megrendezett pulzArt kortárs művészeti fesztivál szervezői. Ennek megfelelően olyan kortárs színházi, filmművészeti, zenei, képzőművészeti, performance-jellegű produkciók és műhelymunkák kaptak helyet a programban, amelyek a tizenévesek számára is érdekesek lehetnek.

Ebben a kínálatban is különlegesnek tekinthető a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér gyűjteményéből összeválogatott, Láthatatlan jelenlét 2.0 című kiállítás. Az eredeti tárlat a Kortársítás című mintaprojekt részeként, György Gabriella, Kassai Hajnal és Fám Erika kurátori és módszertani munkája nyomán jött létre. Miután a kezdeményezés célja a kortárs művészet megismertetése volt a tizenéves korosztályokkal, a Ferenczy Múzeum gyűjteményéből származó alkotások kiválasztásában is a kortárs művészettel kapcsolatos alapvető fogalmak megfelelő illusztrálása volt az alapszempont.

A Láthatatlan jelenlét című kiállítás sepsiszentgyörgyi folytatásának célja is változatlan, mondta el Fám Erika, a tárlat egyik kurátora: elfogadhatóvá, „emészthetővé” tenni a kortárs művészetet a tinédzserek számára. A kísérletnek különleges jelentőséget kölcsönöz, hogy ez volt az első olyan romániai kiállítás, amelyben a múzeumpedagógia nem egy központi tematika mellékvágánya, hanem eleve és kizárólag múzeumpedagógiai szempontok alapján épült fel.

„Megítélésünk szerint hatalmas hiányterület vár befedésre. A fiatalok nincsenek felkészítve arra a nagyon intenzív vizuális élményanyagra, amellyel napjainkban találkoznak. Nem rendelkeznek megfelelő fogalmakkal, attitűddel a képözönhöz való viszonyuláshoz.

Ezen a kiszolgáltatott státuson nem segít a száz évvel ezelőtti állapotoknál tartó iskolai rajzoktatás, miközben a különböző műszaki eszközök révén a mai fiatalok egyre inkább képekkel kommunikálnak, sőt, képi tartalmakat generálnak. Ehhez a folyamatos képküldözgetéshez kellene valamiféle útmutatót, jelzőtáblákat adni nekik, akár utólag is” – tartja Fám Erika. Mindehhez jó eszköz a kortárs művészet felőli kiindulás, erősített rá György Gabriella is. Egyrészt azért, mert pótolni kell a klasszikus oktatásból kimaradó elemeket, másrészt meg kell próbálni leküzdeni a kortárs művészettel szembeni távolságtartást, hiszen amit nem ért a fiatal, azt dekódolni is képtelen. A kurátorok úgy vélik, kapaszkodókat kell nyújtani a kaotikusnak tűnő képi világban való eligazodáshoz, segíteni a fokozott tudatossággal való használatban.

A Magmában kiállított három szentendrei alkotás a hiány, jelenlét, kommunikáció hívószavakra igyekszik válaszolni. Tóth Eszter kiemeli funkcionalitásából a széket, mint az individuum szimbólumát, hiszen videóképernyő van az ülőfelületen, amelyen kép- és hanganyag fut. Vincze Ottó installációja két mű beszélgetése, amely igyekszik ráirányítani a figyelmet a kommunikációs problémáinkra. Ásztai Csaba különleges Ádám és Éva ábrázolással van jelen, fekete-fehér alapterületen, szinte láthatatlan módon. Kortárs megközelítésben visszaviszi a férfi-nő történetet a mitológiai környezetbe, a hiányzó jelenlét pedig kulcskérdésként fogalmazódik meg: miben áll a jelenlétünk? Ellenpontozásként kapcsolódik mindehhez egy portréfal is.

Amint György Gabriella kifejtette, eleve nem támasztanak elvárásokat a tizenévesekkel szemben, nem alapoznak a magukkal hozott tudásra sem olvasottság, sem pedig a vizuális kultúra terén. A kiállítás mindenkit úgy fogad, mint aki először találkozik ezzel a világgal. Ezért aztán szóbuborékokba foglalt rövid használati utasítások, meghatározások, szakkifejezések alapfokú magyarázata fogadja a látogatót: mit jelent a kortárs, a média?

Az egyik kezdeti cél elfogadtatni, hogy a kortárs fogalmát nem idő alapú megközelítésben kell kezelni, hogy kortárs mindaz, ami kortárs témát vagy kérdést vet fel. A két helyszín adta tapasztalatok a magyarországi tinédzserek nagyobb fogékonyságát támasztják alá, amit György Gabriella arra vezet vissza, hogy az anyaországban a sokkal több múzeumban tartott tanóra nagyobb magabiztosságot kölcsönöz a fiataloknak.

A tátongó felületek azonban itt is, ott is hatalmasak, ezért aztán a kezdeményezés egyértelműen folytatásra van ítélve. Annál is inkább, mivel az első, szentendrei Láthatatlan jelenlét egyértelmű sikernek bizonyult, egy hónap alatt több mint kétezren látták a kiállítást, és Sepsiszentgyörgyön sem volt egyetlen órányi üresjárat sem.