Egy művészcsalád találkozása a fénnyel

Egy művészcsalád tárlatában mindig ott bujkál az intimitás csalogató ígérete, hisz az önkéntelen összehasonlítgatás során végig a művészek nexusából indul ki a szemlélő.

Fotó: Éberling András

Az Ars Sacra-fesztivál Művészcsaládok sorozatának részeként látható a Vízivárosi Galériában a Fényt hozzon… című kiállítás. A hazai és nemzetközi művészéletben is ismert és elismert házaspár, a 2012-ben elhunyt Lugossy Mária és a 2017-ben elhunyt Bohus Zoltán szobrait, illetve gyermekeik, Bohus Áron és Bohus Réka vegyes műfajú, de mind valamiképp a transzcendens értelmű fény, fényesség témájához kapcsolódó munkáit körbejárni izgalmas és tanulságos.

Túl azon, hogy egy művészcsalád tárlatában mindig ott bujkál az intimitás csalogató ígérete vagy karcosabban a kukkolás csábítása (hisz az önkéntelen összehasonlítgatás során végig a művészek nexusából indul ki a szemlélő, s ki tudja, hová érkezik végül), a kis, barátságos galériában jólesőn el lehet nézegetni a munkákat akkor is, ha minden előtörténet ismerete nélkül, az utcáról esünk be.

Fotó: Éberling András

Bohus Zoltán fémplasztikáival Budapest közterein is találkozhatott már bárki, nemzetközileg különleges, hidegen ragasztott, fémgőzölt, csiszolt, polírozott üvegszobraival lett ismert. A művészeti egyetem tanszékvezetője, számos díj birtokosa, Kossuth-díjas, érdemes művész volt.

Az ő négy, komor szürke posztamensről világító üvegkompozíciója áll a galéria leghátsó traktusában, ez a tárlat fináléja. Ahogy körbejárjuk a szigorú, tiszta formákat, mindig újabb rétegek fedik föl magukat – a belsejükbe applikált lámpák fényei mutatnak utat, hogy aztán jól elvesszünk az anyagban. Közel hajolva hipnotikus erejű, meditatív állapotba húzó a hatás. Elbíbelődik vele a tekintet, akár egy ásvány keresztmetszetével.

Lugossy Mária munkái a világ minden táján láthatók, szintén több elismerésben részesült, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. Míg Bohus Zoltán kompakt világai önmagukban mozognak, örvénylenek, Lugossy üveg- vagy bronz- és fakompozíciói két világ, két milyenség találkozását, konfliktusát láttatják. A Misztikumban a Krisztus-korpusz torzója mélyed a fekete, üveghatású gránitba, kereszt alakban hasítva szét a tömböt.

A Bábel csonka kúpja középen, függőlegesen tört ketté, belső falába testek mélyednek: immár kitéphetetlenek a nevezetes toronyból, ami örök, félelmetes titokká lett számukra. A Szentlélek mintha az inspiráció fuvallataként hatolna be az áttetsző, zöldesen derengő üveghengerbe és feszítené szét.

A Természet erőiben sötét hegyláncok lökik ki magukból a fénylő, zöld korongot – vagy a korong merül alá egy másnemű anyagba, hogy megtermékenyítse azt? Egy biztos: befejezetlen folyamatokat látunk, grandiózus mozgások, fölemelkedés vagy alászállás pillanatképeit. Drámai és dinamikus. A Cím nélkül sorozat fába ágyazott bronztorzóira is a fentiek állnak, csak itt a konkrét emberi test elmúlása és újjászületése áll a létforgatag középpontjában.

Bohus Áron alkalmazott művészként elsősorban cégéreket, díjakat tervez, s autonóm alkotóként is foglalkoztatja a kisplasztika és érmészet. Bronz- és fakorongjai, a Keresztút, a Titokdoboz vagy a Corpus Christi-sorozat kis mérete ellenére is hívogatóan súlyos. Vonzzák a szemet, de nem terhelik túl – egyértelműek a jelek, határozottak az irányok. Az anyagokkal, technikákkal és szakrális jelentésekkel való viaskodás olykor némi humort sem nélkülöz, mint a fejre állított, Húsvét-szigeteki önportrénál.

Bohus Réka digitális technikákkal kísérletezik, térbeli tárgyat itt nem látunk tőle, csak azok fényképeit. Munkáinak áttételességével ő a kiállítás kakukktojása vagy lehetséges továbbvezető ösvénye – ez azon is múlik, hogy hajlandó-e máshogy figyelni a szemlélő, ha kifelé menet újra elhalad az egyszerre személyes hangvételű és távolságtartó printek előtt, amikkel a tárlat elején is találkozott.

A kiállítás ingyenesen látogatható október 11-ig, keddtől péntekig 13-tól 18 óráig, szombaton 10-től 14 óráig.