Egy máramarosi kislány tekintete

Négy Kerekes István nevű fotográfus dolgozik ma Magyarországon. Közülük az egyik 1977-ben Marosvásárhelyen született, majd Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem testnevelés karán végzett, ahová élsportolóként került be. Gerelyhajítóként a román válogatottat erősítette. Tizenkilenc éves koráig nem fogott fényképezőgépet a kezébe, s később a fotózáshoz szükséges tudást is autodidakta módon sajátította el. Marosvásárhelyen úszóedzőként dolgozott, amikor 2004-ben az akkori párja biztatta, hogy küldje be a képeit a Nők Lapja fotóriporteri pályázatára, hátha sikerül elnyernie a második díjat, a kétszemélyes utazást Kréta szigetére.

Edzés közben hívták fel, hogy megnyerte a verseny nagydíját s vele a fotóriporteri állást a lapnál. Kerekes Istvánnak akkoriban hat olyan versenyzője volt, akikkel több mint negyven országos bajnokságot nyertek, közülük ketten országos csúcstartók voltak. Úgy döntött, nem hagyja ott őket. Cserébe a Nők Lapja felajánlotta neki a görög utat, a második helyezettnek pedig az első díjat: a mai napig ő az újság fotóriportere.

Yelena
Fotó: Kerekes István

Kerekes Istvánt három évvel később szintén úszóedzés közben értesítették, hogy elnyerte a Földgömb Magazin nagydíját – a közel egy hónapos Laosz–Thaiföld–Vietnam körutazást. A fotográfus 2008-tól állandó szerzője a magazinnak, a Van képünk rovatban jelennek meg a fotói. Tizenkét éve él Mosonmagyaróváron, ahol testnevelő tanárként dolgozik. Ezenkívül egy budapesti fotósiskolában tart előadásokat. Szíve szerint főállású fotográfusként tevékenykedne. Kedvenc helye Erdély, tíz éve jár vissza. Jól ismeri a tájat, szüleivel kiskorától minden hétvégén kirándultak. Sokat járt Máramarosban, ahogy ő mondja, a „haverekkel” is, akik madarászok voltak. Yelena című fotója 2009-ben készült.

– Egy júniusi napon a siklóernyős barátommal Máramaros felé vettük az irányt, hátha sikerül egy egyedi arcot elkapni – meséli Kerekes István.

– A falu szélén elváltunk egymástól, de nem sokkal később telefonált a barátom, hogy az egyik házban látott egy hintázó kislányt, nézzem meg. A kertben dolgozó nagymamától megkérdeztem, hogy készíthetek-e fotókat az unokájáról. Persze, mondta, majd pálinkával kínált. Vele beszélgettem, mikor a kislány felnézett ránk. Akkor vettem észre, hogy milyen különleges arca van. De ahogy elkezdtem fotózni, elkezdett pózolni. Én viszont azt a pillanatot szerettem volna elkapni, ami megragadott benne. Nagyon izgalmas fényviszonyok között tizenöt-húsz portrét készítettem róla. A nap sugarai megsütötték a farakás melletti lemezeket, melyekről nagyon érdekes szórt fény jött a kislány arcára. A nyertes portré is egyedi lett, örülök neki, a kis mosoly és a ragyogó szemei sokat dobnak a képen, mégis picit távol áll attól a pillanattól, amikor felfigyeltem rá. Este letöltöttem a gépemre a fotókat, s láttam, hogy van bennük erő, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sikereket érek el velük.

Kerekes István Yelena fotója előtt

Yelena fotója az az évi Magyar Sajtófotó-pályázaton a közönség díját is elnyerte – rekordszámú szavazattal. A következő év tavaszán a Földgömb Magazin címlapjára került. A fotográfus az újsággal és néhány képpel meglátogatta a családot, de csak a nagymamát találta otthon. A kislánnyal azóta sem találkozott.

Yelena háromméteres portréját Mosonmagyaróváron, a Flesch Károly Kulturális Központban állították ki, az aulában vele szemben Kerekes István Katryna című arcképe látható. A lányt szintén egy kirándulás során fényképezte az egyik máramarosi településen. Nyáron rendhagyó kiállítás nyílt a képeiből, hatszor négy méteres óriásfotóit Mosonmagyaróvár öt ismert épületén helyezték el. Decemberben a városban mutatják be először a fotóművész Szigetközi impressziók című könyvét. A több száz díj és az óriási siker ellenére a fotográfusnak nem a Yelenáról készült felvétel a kedvence, hanem a Könnyes szemek című kép, amelyet 2008-ban Erdélyben, Kiskapuson készített. A fotón egy kisfiú látható, aki borzalmas körülmények között élt a családjával. Ezt a képet több mint hetven díjjal jutalmazták. A művész honlapjára látogatókat is (www.kerekesistvan.com) a könnyes szemű kisfiú fogadja.

Könnyes szemek
Fotó: Kerekes István

Hét évvel ezelőtt Kerekes István – a legfiatalabb alkotóként és első magyarként – megkapta a Nemzetközi Fotóművész-szövetség legmagasabb szintű kitüntetését, a platina díjat, amelyet akkoriban csak öten birtokoltak. 2017-ben pedig olyan eredményt ért el, amire a sajtófotók történetében még nem volt példa: a sajtófotó-pályázaton a nemzetközi zsűri a Mindennapi élet kategóriában mindhárom díjat neki adományozta. Nemrég a Nikon Photo Contest Change fotópályázatra 176 országból 33 000 fotós 97 000 pályaművel nevezett be. Kerekes 2015-ben Hegyeshalomnál készült Kíváncsi tekintetek című fotóját III. hellyel jutalmazták. A Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazott művész az elmúlt két évtizedben nagyon sok portrét készített. Annak ellenére, hogy sikert sikerre halmozott, úgy gondolja, „ilyen lehetőség egyszer adódik, kétszer a sors nem ad olyan egyedi arcot, mint Yelenáé”.