Persze a gyerekek örülni fognak, hogy újra látják azokat a mesefigurákat, akiket megszerettek, gondolatban kirándulhatnak is velük egyet most nem a téli, hanem az őszi tájban.
Kis reménysugár, hogy Anna kezét Kristoff meg akarja kérni a film során, tehát a hagyományos családmodellt még nem törölték végleg a mesékből, és Olaf, a mindig pozitív és mindig vicces hóember gondolata is hordoz még hagyományos értékeket, miszerint, ha minden változik, akkor is kellenek biztos támpontok az életben, és ezt a változatlan biztonságot a család adja meg. Ahhoz viszont, hogy Elsa nem is biztos, hogy létezik, de ha igen, akkor ő az ötödik elem, amely egyensúlyt teremt a világban, nincsen hozzáfűznivalónk, ha csak annyi nem, hogy a Jégvarázs 2. világa legalább nem annyira vallástalanított, mint jelenkorunk. Bár a mese világképe panteisztikus, vagyis Isten a természetben rejlik, de legalább nem tagadja a mese Isten létezését.
És ebben a politikailag korrekt környezetben már ennek is örülnünk kell.
