„Nemzedékváltás történt”

Fiatalítás és erősebb vidéki jelenlét minőségi kultúrával: Erős Kingával, a Magyar Írószövetség új elnökével készítettünk villáminterjút.

Fotó: Teknős Miklós

– Az írószövetségnek már volt női elnöke, Jókai Anna. Ön a második.

– Jókai Annát nagyon szerettem, nagyra tartom az írásművészetét. Egyénisége jó minta: vérében volt a diplomácia, hiszen megpróbálta egyben tartani az írószövetséget.

– Most is ez a feladat?

– Az írószövetségben sokféle ember van. Egy több mint nyolcszáz tagot számláló szervezetben sokfélék lehetnek az ellentétek: esztétikaiak, ízlesbeliek és generációsak is. Az én megválasztásommal és az új választmánnyal nemzedékváltás is történt, az elmúlt tíz év fiatalítási programjának köszönhetően végre hallatta hangját a középnemzedék, és ez elengedhetetlen egy olyan szervezet esetében, amelynek korfája elöregedő. Az idősek attól félnek, hogy már nincs rájuk szükség, pedig van, csak ők nyilván másképp tudnak nekünk segíteni, mint egy fiatalabb pályatárs.

– Eddig a balliberális szervezetek, lapok „igazolták le” a fiatal írókat. Ez ellen mit tudnak tenni?

– Folytatni szeretném a fiatalítást. Idén létrehoztuk a Debüt-díjat, amellyel egymillió forinttal és írószövetségi tagsággal támogatjuk azokat az elsőkötetes fiatalokat, akiknek értékesnek tartjuk a pályakezdését, de ez nem elég. 2020-ban létre szeretnénk hozni a ­junior írócsoportot, ahová fiatal, kötet nélküli vagy egykötetes tehetségeket vennénk fel, hogy már idejekorán kötődjenek a szervezethez. Több olyan írónak küldök erről levelet még ebben a hónapban, akik régóta foglalkoznak tehetséggondozással, hogy együtt dolgozzuk ki a csoport módszertanát. Abban bízom, hogy tavasszal el is tudjuk ezt indítani. Vagány programok, izgalmas műhelymunkák és jó hangulatú szakmai együttlét kell.

Fotó: Teknős Miklós

– Közéleti kérdésekben meg kell nyilvánulnia az írószövetségnek?

– Szakmai érdekszervezet vagyunk, hallatnunk kell a hangunkat minden olyan szakpolitikai döntés kapcsán, amely minket érint. A független értelmiség mítosza fölött eljárt az idő, hiszen minden embert érnek hatások az élete folyamán és aktuálisan, a pillanatnyi élethelyzetében is, amelyek befolyásolják véleményét, világnézetét. 2004-ben koholt vádakkal sokat támadták az írószövetséget, de azóta sokat változott a világ és a szövetség helyzete is. Viszont szerintem az is közéleti kérdés, hogy egy kelet-magyarországi kistelepülésen élő ember hogyan juthat hozzá könyvhöz úgy, hogy a legközelebbi könyvesbolt a megyeszékhelyen van. Vannak ügyek, melyek konkrét megoldása nem a mi kompetenciánkba tartozik, de véleményünk lehet.

– József Attila írta a Ki a faluba című kiáltványt. Ha jól értem, ön is ezt szorgalmazná.

– Jómagam egy klasszikusan hátrányos helyzetű, Nógrád megyei kistelepülésen élek, és korábbi munkám folyamán azt tapasztaltam: hamis mítosz az, hogy a vidéki embereknek nincs igényük a magaskultúrára. Ha egy pici faluban szerveztünk irodalmi fesztivált, ahová eljött a Muzsikás együttes és Kossuth-díjas költők olvasták fel verseiket, akkor kiderült, hogy ez igenis tetszik a helyieknek. Ez egy missziós munka, mert olykor nagy a hitetlenség ezzel kapcsolatban. Pedig az emberek ki vannak éhezve jó minőségű, olvasmányos, igényesen szórakoztató szépirodalomra, nekünk pedig sok vidéki, tettre kész tagunk van, akikkel a jövő év elején konkrét éves tervet szeretnénk összerakni, hogy milyen programok legyenek az ő területükön. Ehhez megvannak az anyagi forrásaink.