Az Erdődy Kamarazenekart Szefcsik Zsolt hegedűművész alapította huszonöt évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel, hogy kevésbé ismert vagy egészen elfeledett, magyar vonatkozású műveket mutassanak be újra különböző levéltári kutatások alapján.
– A zenekar megalakulásának idején a legtöbb segítséget Farkas Zoltántól kaptam, aki akkoriban az MTA Zenetudományi Intézete XVIII. századi kutatócsoportjának munkatársaként hívta fel a figyelmem nagyon sok értékes magyar vonatkozású műre, melyek az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában rejtőztek, s amelyeket a Zenetudományi Intézet dolgozott fel. A legtöbb darabból csak kéziratos szólamkották maradtak fenn, mert a partitúra a XVIII. században általában a zeneszerzők tulajdona volt, az intézet munkatársai pedig az izgalmasabbnak ígérkező művek közül többet összeírtak partitúrává, így már könnyebben elő lehetett adni a darabokat – emlékezett vissza a zenekarvezető a kezdetekre.
A zenekar huszonöt éves fennállása alatt tizenöt lemezt jelentetett meg. Az albumok legnagyobb része első felvételeket tartalmaz, vagyis olyan műveket, amelyeket a világon először az Erdődy Kamarazenekar rögzített.
– Sok olyan darabot játszunk, amit több mint kétszáz éve senki sem vett elő, és ezek között meglepően sok kiváló szerzemény is akad – emelte ki Szefcsik Zsolt, aki maga is elkezdett kutatni elfeledett művek után. Megjegyezte, a művészetek más területeihez hasonlóan a zenében is minden korszaknak megvoltak a maga sztárjai. Ők természetesen méltán lettek híresek, de kortársaik közül nagyon sokan azért szorultak háttérbe, mert mindenki csak a legnagyobbakra figyelt, pedig a most második vonalnak tekintett szerzők is nagyon erős színvonalat képviseltek a XVIII–XIX. század fordulóján.
Például Bécsben az 1800-as évek elején a Lobkowitz-palotában egyszerre mutatták be Beethoven Eroica szimfóniáját, valamint egy Anton Eberl nevű zeneszerző Esz-dúr szimfóniáját, és a korabeli kritika ez utóbbi darabot tartotta jobbnak. Később Eberl teljes munkássága feledésbe merült. – Mindenesetre ez a szimfónia, hasonlóan a szerző több más opuszához, kiemelkedő darab, s tudtommal Magyarországon egyedül az Erdődy Kamarazenekar repertoárján szerepel – tette hozzá a hegedűművész. Mint mondta, sok olyan kiváló magyar szerző van a korszakból – megemlítve Georg Druschetzky, Georg Lickl és Fusz János nevét –, aki sokkal kevésbé ismert, mint amennyire művei alapján megérdemelné.
