Korrajz evezőlapáttal és gitárral

Eredetileg a Wichmann kocsma bezárásáról, a kultikussá vált vendéglátóhely történetéről tervezett filmet készíteni Kövessy Róbert dokumentumfilmes, a Pol Pot megye punkjai, a Pesti lányok és a Punktérítő című film rendezője, de az élet nem várt, szomorú fordulata miatt végül úgy határozott, hogy a Magyar lapát című szubkulturális korrajz egyben Wichmann Tamás többszörös világbajnok kajak-kenus portréfilmjévé alakul. A rendszerváltás időszakának ikonikus Kazin­czy utcai kocsmája egyesítette a művészek és sportolók világát, sőt párt is alakult a falai között, hajnalban pedig, amikor az első napsugarak beszűrődtek abla­kain, a törzsvendégek azt mondták: „wichmallik”.

A rendező a kultkocsma története mellett Wichmann Tamás kajak-kenus portréját is megrajzolta Fotó: Teknős Miklós

A rendező a kultkocsma története mellett Wichmann Tamás kajak-kenus portréját is megrajzolta
Fotó: Teknős Miklós

– A Pató Pál Párt, az első kamupárt is itt született meg?

– Igen, ők is megszólalnak a filmben, a logójuk is előkerül. Őket utánozta később több tekintetben a kutyapárt.

– Miért változott a koncepció, vagyis hogy a Magyar lapát a sportkarriert is bemutató portréfilm lesz?

– Megtudtam, hogy Tamás nagyon beteg, és azonnal beadtuk a filmet az Ember Judit-pályázatra is, hogy egyben egy portréfilm is szülessen, életrajzi elemekkel. Jobb lett így, mintha csak a kocsmaélet körül forgott volna. Örültem, hogy az élete momentumait, a sportsikereit beleszőhetem ebbe a filmbe, nagyon jó volt dolgozni vele. Ő igazi színész, azt is mondhatom, egy bohóc, akit nemcsak evezőlapáttal, de gitárral a kézben is láthatunk. Nem véletlenül hívta Bujtor István vagy Tarr Béla a filmjeibe, mert tényleg egy színész veszett el benne. Minden szituációban önmagát tudja adni.

– Milyen utat szán a filmnek?

– Február 2-án lesz látható a Duna Televízió műsorán. Szeretném, ha moziforgalmazásba kerülne a film, legalább Budapesten.

– Nagyon erős életérzést sugall a Magyar lapát, valami olyat, amibe a ma embere szeret visszarévedni. Miben ragadná meg ezt a hangulatot?

– A lázadásszellemben és abban, hogy önmagunk maradjunk. Magyarországon mindenki a saját karrierjét vagy szobrát építi, Wichmann Tamás viszont letette az asztalra azt, amit létrehozott, és az megállta a helyét mindenütt. Autentikus, szabad szellemű, befogadó alkat volt, ilyen volt a kocsma is. Nem volt cégtáblája a helynek, semmi nem volt kiírva a házra, terjedt szájról szájra a híre, mint az illegális punklegendák, ami nekem nagyon fontos szubkultúra. Most már kimondhatjuk, hogy ez a hely a rendszerváltás kis szelete volt. Schuster Lóránt a filmben így fogalmaz: mindenki más volt vagy másnak akart látszani. Ők megmaradtak valódinak.

– Az underground zenei élet és a kommunizmus hagyatéka több filmjének visszatérő témája. Mire készül most?

– Nemrég mutatták be a Punktérítő című filmem, és készülök a punkrelikviák, -kisfilmek és -fotók kiállítására a Godot Galériában, a ma élő huszonöt-harminc őspunkkal. Emellett szeretnék a Kárpát-medencei tíz nyelvjárási területről is dokumentumfilmet készíteni. Az ELTE nyelvészeti tanszéke közreműködő támogatását adta, és a Duna Televíziótól televíziós sugárzási szándéknyilatkozatot is kaptam – megpályázom újra, hiszen a nyelvjárás az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a nemzeti hagyományainkhoz szorosan kapcsolódva.