A következő termekben elhelyezett művek ember- és tájábrázolása a dolgozó ember dicséreteként is értelmezhető, egyfajta békehimnusz minden mű, amely az ember és a természet harmonikus együttélésének bensőséges gesztusait ragadja meg, de már a törés is láthatóvá válik, például az Irtás szarvasokkal című kép letarolt domboldalának megjelenítésében.
Az alagsori terekben kaptak helyet az 1945 utáni időszakban született művek és a még lappangó alkotások bemutatása. Ismert életrajzi adat, hogy Ferenczy Noémi már 1919-ben lelkesedett a szocialista eszmékért, és az is, hogy 1945-ben megbízások és vásárlások hiányában nem tudott alkotni, a háború idején elégett a szövőszékhengereinek és fonalainak nagy része. Egy év múlva váratlan támogatást kapott, 1947-ben már kiállítása nyílt a Magyar Kommunista Párt II. kerületi Fillér utcai helyiségében, 1948-ban pedig Kossuth-díjat kapott.
Nem meglepő, hogy itt látjuk az egymás kezét fogó munkások menetelését ábrázoló Felvonulás című képet vagy az Összefogást, és a szintén munkásokat ábrázoló frízkompozíciót, amelynek központi alakjai sarlót és kalapácsot tartanak a kezükben, de mégis jobb szívvel térünk vissza a nyitótermekbe gyönyörködni a Teremtésben vagy a Menekülés Egyiptomba című, 1916-os falikárpit különleges kompozíciójában.
Ezek által könnyebb megérteni, miért viseli Ferenczy Noémi nevét a kiemelkedő iparművészeti tevékenység elismerésére adható állami díj, életműve a gobelinművészetben miért olyan nagy hatású, mint például József Attiláé az irodalomban vagy Jászai Marié a színművészetben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!