A teremtés dicsérete

„Az én számomra a gobelin annyi, mint a szónoknak a beszéd, az írónak a betű, a szobrásznak az agyag: én gobelinben tudom csak elmondani a mondanivalómat” – vallotta Ferenczy Noémi (1890–1957), a kárpitművészet megújítója. Az 1978-as életmű-kiállítás óta először nyílt nagyszabású tárlat Ferenczy Noémi műveiből: Szentendrén, a Ferenczy Múzeumi Centrumban látható kiállítás a szövött falikárpitok bemutatása mellett az ezekkel megegyező méretű kartonokon és színvázlatokon keresztül mutatja be az életmű nagy egységeit és a különleges alkotói folyamatot.

„Ez is a chartres-i varázslat eredménye” – írta a tárlat címadó darabjáról a művész Fotó: Mirkó István

Ferenczy Noémi 1890. június 18-án született Szentendrén, de fiatalkora meghatározó éveit Nagybányán töltötte. Nem részesült művészeti képzésben, de szülei, Ferenczy Károly és Fialka Olga festőművészek nagybányai családi otthona biztosította azt a szellemi légkört, amelyben mind a műveltség, mind a művészi látásmód terén fejlődni tudott.

Ehhez nagymértékben hozzájárultak az európai utazások is, rendszeresen látogatta Bécs, Firenze, Párizs múzeu­mait. A kárpitművészet iránti érdeklődése egy párizsi látogatáshoz és a középkori kárpitok megismeréséhez köthető, és nagy hatással voltak rá a ­chartres-i katedrális XIII. századi üvegfestményei is.

A szövés technikáját rendkívül gyorsan elsajátította a párizsi Manufacture des Gobelinsben, majd szakított azzal a megszokott gyakorlattal, hogy a kárpitszövésnél kizárólag a tervezés a művész feladata, a szövést pedig kézművesekre bízzák – ő saját kezűleg szőtte meg a saját maga által tervezett kompozíciókat. Témáit gyakran választotta a keresztény ikonográfia és az antik mitológia köréből. Szigorú időbeosztással naponta nyolc-tíz órán keresztül szőtt, és ezalatt nem lehetett megzavarni, és senkit sem fogadott.

„Ez is a chartres-i varázslat eredménye” – írta a tárlat címadó darabjáról a művész
Fotó: Mirkó István

Első jelentős munkája az 1913-ban befejezett Teremtés, mely a mostani tárlat címadó alkotása lett. Már a labirintusszerűen berendezett tárlat nyitótermében felfedezhetjük ezt a korai főművet, majd a kárpitművészet hagyományainak újraértelmezése, az ember és a természet harmóniája, az érzelmek megragadása, a dolgozó ember és a táj ábrázolása témakörök mentén ismerhetjük meg az életmű meghatározó motívumait és sajátosságait.

Nagyszabású történeti munkája és annak vázlatai is láthatók a kiállításon. Az államalapító Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából szervezett országos ünnepségek után több művész lehetőséget kapott, hogy egy-egy vidéki városnak az emlékévhez kötődő műalkotást készítsen. Ferenczy Noémit a nyíregyházi polgármester fogadószobájában elhelyezendő kilenc négyzetméter nagyságú kárpit megtervezésére kérték fel, István király intelmeihez kapcsolódó témát jelöltek meg: jövevények és magyarok Szent István király udvarában.

A következő termekben elhelyezett művek ember- és tájábrázolása a dolgozó ember dicséreteként is értelmezhető, egyfajta békehimnusz minden mű, amely az ember és a természet harmonikus együttélésének bensőséges gesztusait ragadja meg, de már a törés is láthatóvá válik, például az Irtás szarvasokkal című kép letarolt domboldalának megjelenítésében.

Az alagsori terekben kaptak helyet az 1945 utáni időszakban született művek és a még lappangó alkotások bemutatása. Ismert életrajzi adat, hogy Ferenczy Noémi már 1919-ben lelkesedett a szocialista eszmékért, és az is, hogy 1945-ben megbízások és vásárlások hiányában nem tudott alkotni, a háború idején elégett a szövőszékhengereinek és fonalainak nagy része. Egy év múlva váratlan támogatást kapott, 1947-ben már kiállítása nyílt a Magyar Kommunista Párt II. kerületi Fillér utcai helyiségében, 1948-ban pedig Kossuth-díjat kapott.

Nem meglepő, hogy itt látjuk az egymás kezét fogó munkások menetelését ábrázoló Felvonulás című képet vagy az Összefogást, és a szintén munkásokat ábrázoló frízkompozíciót, amelynek központi alakjai sarlót és kalapácsot tartanak a kezükben, de mégis jobb szívvel térünk vissza a nyitótermekbe gyönyörködni a Teremtésben vagy a Menekülés Egyiptomba című, 1916-os falikárpit különleges kompozíciójában.

Ezek által könnyebb megérteni, miért viseli Ferenczy Noémi nevét a kiemelkedő iparművészeti tevékenység elismerésére adható állami díj, életműve a gobelinművészetben miért olyan nagy hatású, mint például József Attiláé az irodalomban vagy Jászai Marié a színművészetben.