Meséld el a fiaidnak

– Ha most szétnézünk a lakásban, a szüleim és nagyszüleim búto­rain, tudhatjuk, hogy ezeknek van egy történetük. Ha ezekről mást mond a fiam, mást mondok én, mást mond a nagymamája, akkor az nem jó. A narratívák lehetnek másak, de a tények tények. Azokat ismerni kell. Ha nem ismerjük a múltunkat, mi alapján próbálnánk megfogalmazni a jelent vagy a jövőt? – mutatott rá Léner András rendező, amikor a legújabb előadásáról beszélgettünk. Zelei Miklós Vendégség című drámáját négy etűdre bontva adják elő a Rózsavölgyi Közösségi Házban, és minden etűdöt elemző beszélgetés követ majd.

Vendégség címmel Léner András rendező a besúgórendszer persziflázsát viszi színre Fotó: Kurucz Árpád

A Dunagate-botrány kapcsán harminc év távlatából mintha valami naiv optimizmus is tetten érhető lenne, hogy egy társadalom tényleg hitt abban, hogy egyik napról a másikra kiiktatható egy aljas rendszer. Valóban meg tudtak döbbenni azon, hogy továbbra is megfigyelik, lehallgatják az ellenzéki pártok tagjait. Óhatatlanul felötlik bennünk, hogy ma már humán apparátus sem kell ehhez, mi magunk vásároljuk meg azokat a kütyüket és alkalmazásokat, amelyek nyilvántartják az ismerőseinket, útvonalainkat, szokásainkat.

– A fogyasztói társadalom vívmányait nem szabad összekeverni az aljassággal. Az, hogy az online jelenlétünket hogyan ügyetlenkedjük el, ezzel miként élnek vissza és hogyan manipulálnak minket, egy más jelenség – hangsúlyozta Léner András, aki szerint az ügynökrendszer működése egy társadalmi anomáliát is feltételez. A Dunagate-ügy kapcsán pedig egy fontos aspektust emelt ki: nem érdekes szempont, hogy az akkor megfigyelt pártok milyen egységben voltak ott, hogy a szüleink generációja mennyi mindenben egyet tudott érteni?

A vasárnap színre kerülő első etűdről a rendező előrebocsátotta, hogy ez a besúgórendszer persziflázsa, egy ironikus-szatirikus jelenet. Mint mondta, nincs benne egyértelmű drámaiság, de már csupán az alaphelyzettől is kiráz a hideg: az otthonomban karácsonyozik két ügynök, ha nem vagyok otthon, valakik járkálnak, kutatnak, ünnepelnek a lakásomban.

Mind Páskándi, mind Zelei darabja kapcsán felmerülhet a kérdés: mi az értelmiség feladata vagy felelőssége? Léner András válasza egyértelmű utat jelöl ki: – Egy rabbi barátomtól egyszer megkérdeztem, hogy egy mondatban össze tudná-e foglalni, mi az Ószövetség jelentése. Ő azt mondta: az, hogy meséld el a fiaidnak. Az nem lehet, hogy generációk ne adják át egymásnak az élményeiket, mert ha ez megakad, az az élet valós menete ellen szól.

Ebben áll a felelősségünk.