„Add meg a mi mindennapi adatunkat most és mindörökkön” – mondja Socino, a Dávid Ferenc lakásába beköltöztetett besúgó Páskándi Géza Vendégség című történelmi drámájában. Ma is bizarr ez az újraírt imádság, hát még milyen lehetett 1970-ben, amikor a kolozsvári Korunkban megjelent! „Az információ hatalom” elve azóta egyre érvényesebb, bár már nem fenyeget az a veszély, hogy kényszermunkára ítélnek vagy börtönbe jutunk akár az otthonunkban kimondott egyetlen mondatért is.
Zelei Miklós Páskándi-inspiráció alapján írta meg a Dunagate-botrányhoz kapcsolódó drámáját, szintén Vendégség címmel. Míg Páskándi művében Dávid Ferenc unitárius püspök történetén keresztül látunk bele egy 1578 karácsonyán kibontakozó árulástörténetbe és a besúgók machinációiba, addig Zeleinél 1989 karácsonyán ismerjük meg az ügynököket, akik a színházba ment barátaik lakásában kutakodnak. A rendszerváltozás és a Dunagate-ügy harmincadik évfordulóján Léner András rendezésében egy sajátos színházi projekt hív együttgondolkodásra ifjakat és idősebbeket.
– Nagyon fontos az a műhelymunka, amelyre lehetőségünk nyílt Zelei Miklós darabja kapcsán. Két színésszel, Kökényessy Ágival és Almási Sándorral négy etűdöt viszünk színre, és utána szakemberek bevonásával beszélgetünk a látottakról, a közelmúlt történelméről, azokról a kérdésekről, amelyekről jó, ha több generáció gondolkodik együtt – mondta a rendező. Az első etűdöt vasárnap 19 órakor láthatja a közönség a Rózsavölgyi Közösségi Házban.
Zelei Miklós és Léner András találkozásában szintén Páskándi volt a kapocs: a rendező 2018-ban a dunaújvárosi Bartók Színházban állította színpadra Páskándi Lélekharang című drámáját – melynek ősbemutatóját épp az édesapja, Léner Péter rendezte 1987-ben Nyíregyházán –, majd az író az előadás után megkereste őt a Vendégség című kamaradarabjával.

Fotó: Kurucz Árpád
Léner András kamaszkorában ismerte meg Páskándi Gézát. – Bennem nem úgy él, hogy egy bácsi érkezik hozzánk, akinek csak illedelmesen köszönni kell, és ha a felnőttekkel beszélget, csendben maradni vagy kimenni a szobából, hanem hogy áradt belőle a közvetlen és valós érdeklődés. Hogy itt van valaki, akivel össze lehet kacsintani és úgy tudok vele beszélgetni, mint a barátaimmal vagy az édesapámmal – idézte fel a rendező. Mint mondta, felnőttkorában látott rá arra, mekkora író Páskándi és milyen sorsa volt. Úgy véli, Páskándi személyiségének épp ez az egyik nagysága, hogy sosem kérkedett a szenvedéseivel, az üldözöttségével. – Ő ezt viselte. És megírta, integrálta a drámáiba. A történelmi ihletésű drámái minőségét nemcsak a történeti hűség, a borzasztóan jó dialóg, a nagyon pontos dramaturgiai tudása biztosítja, hanem az, hogy ezek mögött ott van az ő végtelen humánuma és a szinte önveszélyes igazságérzete, igazságtudata, igazságmániája is – mutatott rá Léner András.