A kultúra nem fagyott be

– Ez a sunyi baj, amely megkörnyékezett minket, talán odavezethet, hogy újratanuljuk a kultúránkat és megtaláljuk a gyöke­reinket. Itt az ideje, hogy visszafelé kérdezzünk, ha már előre nem tudunk – mutatott rá a jelen állapotunk szülte lehetőségre Szarvas József színművész a világjárvány okozta vészhelyzet apropóján. Ő maga már közel két hete az őrségi Viszákon felépített Kultúrpajtája környezetében ültet és gondozza a földet, s hamarosan a Nemzeti Színház videósorozatában üzen.

A 13 almafában a színpadon is gyümölcsöst gondozott Szarvas József Fotó: Katona Vanda

– Nem tudunk előre kérdezni a kialakult helyzetben, hiszen ebben a pillanatban nem látjuk a jövőt – állapítja meg Szarvas József, a Nemzeti Színház színésze.

A művész több mint tíz éve dolgozik azon, hogy eredeti környezetbe vigye a kulturális életet, és az auten­tikus, egykorvolt vidéki közösséghez találjon vissza, miközben azt vallja, hogy a művészetnek palotája van, a kultúrának pedig pajtája. Tevékeny szerepet vállalt a Tündérkert-mozgalomban is, amely a Kárpát-medencében található őshonos gyümölcsfajták életben tartásán dolgozik.

A világjárvány okozta kiállásban esélyt lát a megtisztulásra. Szerinte több mint száz éve, vagyis a spanyolnátha óta nem volt olyan felismerésre lehetőségünk, mint amilyet most kapott az emberiség. – Amikor azt mondjuk, hogy a kulturális élet megállt, nagyot tévedünk. Mert sajnos valóban nem működnek a színházak, a koncerttermek, és bármilyen nagyobb közösségi élet szünetel. De a kultúra nem fagyott be, sőt komolyan azt gondolom, hogy az az egyetlen menekülési útja az emberiségnek, a lokalitásnak, hogy megtalálja a kultúráját, amely organikus. Én ezt keresem Viszákon, az itteni közösségben és a természeti környezetben – véli Szarvas József. Mint fogalmaz, soha nem volt olyan távol egy nemzedék a fűtől, a fától és az őt körülvevő környezettől, mint amely most készül forradalmat csinálni a virtuláis térben, amikor a gép előtt ülve akarják igénybe venni az elfuserált fogyasztói társadalom vélt igényeit.

A 13 almafában a színpadon is gyümölcsöst gondozott Szarvas József
Fotó: Katona Vanda

– A pénzben mérhető értékben sohasem hittem. Kell egy vonalat húznunk a túlfogyasztásban. Miért aggódunk még? Félünk, hogy lesz-e pénzünk, utazunk-e még, megvehetünk-e még egyéb lényegtelen dolgot? Mindeközben beáldozzuk azt, ami valódi: az emberi kapcsolatainkat, a kötődésünket, az eredetünket. Az alapvető emberi igény az volna, hogy a lét és a fajfenntartás felelősségét magunknak követeljük, de ezt engedi el a fiatal nemzedék. A természetben a férfi a nőnek nem lehet ellensége, mégis azt tapasztaljuk, hogy már rég elfordultunk egymástól. Isten, haza, férfi, nő, föld – nem értjük ezeket a fogalmakat – összegez a színész.

Szarvas József a Magyar Nemzet érdeklődésére elmondta, hogy közel két hete az Őrségben tartózkodik, veteményez, salátát ültet, süt-főz, mert arra volt a legnagyobb szüksége, hogy hosszabb időt eltöltsön abban a létformában, amiről több mint tíz éve „papol”.

– Nagyon kijózanító ez a paraszti lét. Sokkal normálisabb, mint minden más létezési forma. Nem vagyok teljesen derűlátó a társadalmunkat illetően, noha most tényleg bekövetkezhetne egy katarzis. Ha azonban nagy ritkán beleolvasok egyes fórumokba, csalódott vagyok. De talán bekövetkezhet az, amit Lányi András filozófus ír, hogy a civilség képes lesz olyan ajánlást tenni, amelyre egy jó orrú politikus lecsap. Meggyőződésem, hogy a mai kiállás, megállás ajándék Istentől, és nagyon bízom abban, hogy nem sokaknak lesz tragédia a vírus okozta betegség – tette hozzá.

A színész ezekben a napokban Viszákon boldog, mert megmutathatja a családjának, a fiatalabb nemzedéknek, hogy hol keletkezik az érték – ahogy ő fogalmaz: gesztust tesz a családja létfenntartása felé az életmódváltással. Szarvas József azt ígéri, rövidesen felveszi azt a kisfilmet is, amellyel mint a Nemzeti Színház alkotója üzen a közönségnek.