A Joker című film is olaj volt a tűzre

A tárcaíró azon gondolkodott a napokban, hogy igaza lett.

A tárcaíró azon gondolkodott a napokban, hogy igaza lett. Persze a tárcaíró már túl van azon a korszakán, amikor mások orra alá dörgölte, ha valamiben úgy volt igaza, hogy szinte mindenki mást gondolt. De a tárcaíró most mégsem bírja szó nélkül hagyni azt, hogy igaza volt a 2019-ben készült Todd Phillips által rendezett, a legjobb eredeti filmzene és a legjobb férfi főszereplő (Joaquin Phoenix) Oscar-díjával is jutalmazott Joker című filmet illetően.

A tárcaíró ugyanis azt írta a filmkritikájában, hogy „kevés film nyomasztóbb és fölöslegesebb, mint Todd Phillips Joker című alkotása, ráadásul egyáltalán nem való gyerekeknek, kamaszoknak, de igazából ép elméjű embereknek sem. A fiatalok valószínűleg csalódni fognak, mert ha valaki meghallja, hogy Batman örök ellenfeléről, Jokerről készül alkotás, akkor valamiféle szuperhősfilmre számít. Ez pedig kicsit sem az. Aki pedig kevés igazán értékes művészfilmet látott, az hajlamos lesz azt gondolni, hogy itt most valamiféle értékteremtésről van szó, meg persze művészi értelemről. Erről sincsen szó.”

A tárcaíró azt írta a filmkritikája végén, hogy a felszínesen, tendenciózusan és ezáltal rémesen unalmasan ábrázolt gazdagságellenes mondanivalóból leginkább dühös uszítás lesz ebben az alkotásban. Majd úgy folytatta, hogy ez megint csak fárasztó és unalmas. Ebben igencsak tévedett. Mert akivel csak beszélt a filmről, azok közül majdnem mindenki arra hívta fel a figyelmét, hogy egy nagyon is nézhető és érdekes műről van szó. Annak ellenére, hogy a tárcaíró nem gondolta nézhető és érdekes filmnek ezt az alkotást, ugyanis kifejezetten szenvedett attól, miért kell egy komplett őrült kirohanásait néznie 122 percen keresztül, amelyet aztán sok mindennek gondolt, csak érdekesnek nem, elgondolkozott a filmet dicsérő vagy legalább elfogadó véleményeken. Méghozzá azon gondolkodott, miért látják ennyire kevesen azt, hogy egy uszító filmről van szó.

A tárcaíró tavaly októberben így fejezte be a filmkritikáját: „Itt viszont közhelyes a mondanivaló, közhelyes a történet és nagyon felszínes a pszichologizálás. Az ember csak ül a moziban, és egy idő után már nagyon várja Batmant, hogy megszabadítsa őt és az emberiséget Todd Phillips Jokerétől. Batman viszont nem jön. Ebben a filmben a rossz győz.”

Arról is értekezik a tárcaíró, hogy a filmrendező felrúgta a műfajra jellemző szabályokat, mert az ilyen és ehhez hasonló filmek esetében az alkotás végén visszaáll a rend, a rossz elnyeri méltó büntetését. Aztán eltelt nyolc hónap, és a tárcaírót sokan megkeresték azzal, hogy igaza lett. A televízióban ugyanis a Joker befejező jelenetének anarchikus képei köszöntek vissza, amikor az amerikai szélsőbalos tüntetéseket közvetítették. A tárcaíró persze nem gondolja azt, hogy mindez a film miatt történt, de azt gondolja, hogy ez a film is olaj volt a tűzre. Ekkor rájött, hogy rosszul látta, nem maradt el a happy end, hanem azt közli a film: ilyen happy endre van szüksége a világnak. És ekkor a tárcaíró arra gondolt, hogy már nagyon várja Batmant.