– Ahány helyen megfordultam, annyiféle reakcióban volt részem a más és más közönség miatt – árulta el Dinnyés József, s hozzáfűzte: minden kistelepülésen nagy örömmel fogadták, amiért hozzájuk ment, így az ott élőknek nem kellett beutazniuk a közeli nagyvárosba.
Azért akadt néhány nagyváros a turnéban, például a daltulajdonos szülővárosa, Szeged.
– Megosztott város balos vezetéssel és erős ellenzéki magatartással, amely azonban nem tudja hallatni a hangját – állapította meg a zenész.
Békéscsabán összetartó tót közösséggel találkozott.
– Háromszáz évvel ezelőtt települtek le, és mondhatni, ők a legmagyarabb magyarok a városban.
A daltulajdonos elmesélte, hogy a Beneš-dekrétumoknak megfelelően össze akarták csomagolni őket, azonban nem voltak hajlandók szülőföldjükre távozni, mint mondták: Mi nem kitelepített szlovákok vagyunk, mi a Magyar Királyság egyik végéből a másikba költöztünk, a török dúlás után kiürült területre.
A negyvenkilenc állomásos, havi hétalkalmas turnéhoz a Hangfoglaló programon nyertes pályázata biztosított anyagi bázist. Dinnyés József nem pénzt, hanem rendkívül sok élményt gyűjtött össze, s elmondta: a pályázati kiírásnak megfelelően, az élő irodalmat, aktív alkotókat keresett.
– Kaptam vagy száz verset, amelyek közül harmincat lemezre vettem – büszkélkedett a muzsikus, aki rögvest részleteket is felolvasott.
„Elfeledett szegény sorsok, / omladozó kastélytornyok, / országunknak kicsiny szegletében, / Somogyország talpig feketében.”
– Ezt egy szerszámlakatos írta, aki most éppen éjjeliőr – magyarázta. – Ő ezt látja maga körül, ami nagyon szomorú.
És máris újabb versrészletet idézett, ugyanattól az alkotótól: „Itt születtem, itt élek, / magyar vagyok, s itt remélek. / Máshol csak idegen, egy hontalan atyafi, / eltévedt vándor lennék csak valaki. / Ha kell, itt vesszen minden rongyom, ingem, gatyám, / én nem megyek el, hiszen ez a hazám. / Itt küzdök egy családért, / itt élek egy hazáért, / itt várom a feltámadást.”
– Milyen frappáns! Persze hogy eléneklem.
Fotó: Bach Máté
A turné során Dinnyés József számtalan polgármesterrel találkozott, akik – miként fogalmazott – rajta nőttek fel, ezért aztán hosszan-hosszan meséltek gondjaikról, miközben mindegyikük messzemenő támogatásáról biztosította.
