Ugyanakkor jottányit sem enged a tudományos igényből és igényességből, a legtöbb mondatot nem árt kétszer elolvasni, annyira sűrű és okos, és mélységesen lenyűgöző az a szerteágazó tudományos érdeklődés és a témákhoz való érdemben hozzászólni tudás, amit a kötet… villant: „A 14. századi pestisjárvány valószínűleg a kulturális járványtan vagy járványtörténelem favoritja, mivel ez jobban rögzült a mindenkori köztudatban a többi járványhoz képest; ahogyan a nagy fajkihalási hullámok esetében nagyságrendekkel többen ismerik a dinoszauruszok eltűnésének történetét, mint a jóval nagyobb kihalási eseményeket. Ennek nyilvánvalóan kulturális okai vannak, a fekete halál 1348-as tarolása sokféle módon rögzült a kulturális emlékezetben, az irodalomtól a képzőművészeten át a várostörténetekig. A »kihalt a világ egyharmada« megállapítás (mely akár tényszerű is lehet, de nyilvánvalóan csak közelítés) nagy karriert futott be a művelődéstörténetben, tankönyvek idézik, irodalmi művekben, később filmekben szerepel, vagyis a médiagépezet által fenn- és készenlétben tartott bombasztikus alakzata a járványokról szóló diskurzusoknak.”
Meggyőződésem, hogy a Coviddal kapcsolatos „járványtan és járványtörténelem” fontos kötetei H. Nagy Péter Karanténkultúra-könyvei (hiszen – egyebek mellett – még a járványok pozitív hozadékára is akar és tud példát hozni a szerző). Meg hát jól mutat a két kötet egymás mellett a polcon is. Ő egy interjúban vállalkozását/könyvét „hibridnek” nevezi, majd pedig „fiktív kultúratudományos graffitinek” – és bár ez tetszetős és pontos megfogalmazás, vagy a graffiti értelmezési körét kell kitágítani, vagy mégiscsak módosítani a megnevezést/megnevezésen, és mondjuk „fiktív kultúratudományos expresszionista-szimbolista festészetnek” nevezni.
H. Nagy Péter: Karanténkultúra: A folytatás. Prae Kiadó, Budapest, 2021.
Borítókép: H. Nagy Péter (Fotó: Helyőrség.ma)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!