A tokaji furmint felvillanyozta az estét

A tárcaíró eléggé megöregedett ahhoz, hogy azon kevés alkalmak egyikén, amikor bort iszik, akkor igazán jó bort igyon.

Pouring two glasses of white wine from a bottle

A tárcaíró eléggé megöregedett ahhoz, hogy azon kevés alkalmak egyikén, amikor bort iszik, akkor igazán jó bort igyon. Mert az igazán jó társasági alkalmakhoz igazán jó bor dukál. Mindez akkor jutott eszébe a tárcaírónak, amikor a minap az egy hétig tartó XXIX. Zempléni Fesztivál megnyitóján járt. A tokaji borvidéken. Az esemény úgy kezdődött, hogy elrepült egy madár a sárospataki vár fölött. A tárcaíró ugyanis arra lett figyelmes, hogy miközben hallgatja a nyitókoncertet, amelyen közreműködött a Budafoki Dohnányi Zenekar, és az est szólistája Balogh József zongoraművész volt, karmestere pedig a fesztivál művészeti vezetője, Hollerung Gábor, elrepült egy madár a vár fölött. A műsoron ekkor éppen Beethoven Egmont-nyitánya volt, és a madár éppen úgy repült át a lelkes közönség fölött, mintha ő is szereplő volna. Pedig nem volt. A tárcaírónak Beethovennel való találkozását – ami mindig a legkiemelkedőbb pillanatok közé tartozik, ahogy most is egy életre szóló élmény volt – már csak Dvořák VIII. szimfóniájának egészen különleges, újszerű előadása múlta fölül. De mit ér egy fesztivál jó borok és igazán jó társaság nélkül? Szerencsére ma már hazánkban is tudjuk kommunikálni, hogy világszínvonalú borokkal is megáldott minket a Jóisten.

A tárcaíró, bár nem igazán ért magas szinten a borokhoz, de nagyon sokat beszélgetett olyanokkal, akik nagyon is értenek hozzá. És a tárcaírónak az évtizedek alatt kialakult a jó borok iránti jó ízlése. Ezért bátran le meri írni, hogy a tokaji furmint világszám. A szakértők szerint egy gyümölcsös-körtés, tiszta ízvilágú borról van szó. Egy kicsit sem hivalkodó, tökéletes száraz borról. A fesztiválon a tárcaíró éjszakába nyúlóan beszélgetett a rendezvény sajtófőnökével arról, hogy milyen negatív előítéletek alakultak ki a félédes régi furmintok miatt, és amelyek a mai száraz furmintokat kóstolva pillanatok alatt tűnnek tova. A tokaji borvidék ugyanis nemcsak a szamorodni és az aszú hazája, hanem a furminté is. A száraz furminté, mert az igazi furmint száraz, miközben persze fogyasztás közben egy igazán gyümölcsös bor kopogtat az ajtón. Mert ez a bor nem kellemetlenkedő betolakodó, hanem kedves vendég a háznál. Jó barátként jelenik meg, harmonikus ízvilágával jó társként van jelen. Sokféle bornak van persze létjogosultsága egy olyan estén, amikor egy komolyzenei koncert utáni élményeit osztja meg másokkal az ember. Jöhetnek ilyenkor a vad, szenvedélyeket felcsigázó vörösborok. Vagy a hamar mámort okozó gyöngyöző borok, de még a meleg estékhez való fröccsborok is megfelelők lehetnek. A tokaji furmint kapcsán viszont nem jut az ember eszébe a szóda. A tárcaíró is csak azt vette észre, hogy a tokaji furmint nem furakodott a középpontba, nem győzte le a társaságot, hanem jó beszélgetőpartnerként volt jelen, vagy inkább mint egy igazán izgalmas nő felvillanyozta az estét.