Mivel a darab egy pestisjárvány idején játszódik, a nézőkben óhatatlanul megfogalmazódnak a párhuzamok a mostani járványhelyzettel, és ez a történet értelmezését is minden bizonnyal befolyásolja majd, hiszen hangsúlyosan megjelenik a színházért, az előadásért való küzdelem. Ezt pedig korábban nem tudtuk annyira átérezni, és feltehetően a színészek sem.
Fotó: MTI/Vajda János
Amikor a filmben megszólalnak a harangok a középkori London utcáin, és a rikkancs világgá kiáltja: „A mulatságok rendezője engedélyezte a színházak újbóli megnyitását!”, szerintem senki nem érezte át úgy az akkori közönség és a kenyér nélkül maradt színészek örömét, mint most, amikor mi, nézők, saját magunkon éreztük az elvonási tüneteket, a művészeket pedig megérintette a létbizonytalanság szele.
A darabot Miskolcon Szabó Máté vitte színre Perényi Luca közreműködésével, dramaturg Ari-Nagy Barbara. A díszletek Cziegler Balázs, a jelmezek Berzsenyi Krisztina munkáját dicsérik. Rusznyák Gábor zenéje és Kozma Attila koreográfiája gondoskodik arról, hogy Fortuna a miskolci teátrum felé fordítsa kiszámíthatatlan szekerét, ahol a járványügyi előírásoknak megfelelően gondoskodnak a nézők és a munkatársak védelméről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!