Az ifjú Will Shakespeare szenvedései a járvány idején

A Szerelmes Shakespeare című romantikus vígjátékkal nyitották meg a 2020/2021-es évadot a Miskolci Nemzeti Színházban. A Szabó Máté rendezésében színre kerülő darab egy pestisjárvány idején játszódik, benne hangsúlyosan megjelenik a színházért, az előadásért való küzdelem.

Kellene egy jó téma Fotó: Éder Vera

A kőszínházak általában minden hónapra terveznek egy-egy bemutatót, idén tavasszal viszont a tervezett premierekkel senki nem járt jól. Amely társulatok március első napjaira időzítették új előadásaikat, éppen csak színpadra tudtak lépni, a szerencsésebbjük többször, a kevésbé szerencsések egyszer-kétszer. Akiknek Fortuna háttal állt, hiába próbáltak, a várva várt bemutató helyett a koronavírus-járvány érkezett és vele a mindenféle szükségmegoldások. Ez utóbbiak közé tartozott a Miskolci Nemzeti Színház is; a járványhelyzet miatt márciusban elmaradt a romantikus vígjáték, a Szerelmes Shakespeare premierje.

Kellene egy jó téma, amiből gyorsan és jól eladható darabot írhat az eladósodott fiatalember
Fotó: Éder Vera

Tények és fikció, tiszta költészet és irónia, amely alaposan kikezdi a művész romantikus mítoszát. A színpadi változat az Oscar-díjas film alapján készült, tehát azoknak, akik látták a filmet, nem ismeretlen ez a furcsa tisztelgés Shakes­peare zsenije előtt. Furcsa, mondhatni tiszteletlen tisztelgés, ám mégis megbocsátható, mert szórakoztató és szellemes, évszázados történet, mégis friss és mai.

Az, hogy egy fiatal és tehetséges író anyagi gondokkal küzd, nem ismeretlen helyzet a világirodalomban. Az is adott, hogy miként próbál kimászni a csávából, hiszen író és tehetséges, tehát írnia kell valami gyorsan és jól eladhatót. De mi adható el gyorsan és jól? Természetesen egy vígjáték, egy fergeteges komédia, amelyik borzongató, ám mégis romantikus, kardozós-véres, de mégis vicces, természetesen fordulatos, és nem árt, ha kutyák is szerepelnek benne.

Tudja ezt jól Will Shakespeare (Rózsa Krisz­tián), a tehetséges ifjú író is, hogy ilyen új színdarabot kell írnia, hogy hitelezőit kifizethesse, csak éppen az ihlet nem jön. Jön viszont a véletlen találkozás és a szerelem első látásra a gazdag és előkelő Viola de Lessepsszel (Mészöly Anna). Will elkezdi írni a komédiát, de a rózsaszín románc Violával egyre sötétebb színekbe fordul, és a tervezett vígjáték helyett egy tragédia bontakozik ki a papíron és persze a színpadon: a világirodalom legszebb szerelmi tragédiája, a Rómeó és Júlia.

Mivel a darab egy pestisjárvány idején játszódik, a nézőkben óhatatlanul megfogalmazódnak a párhuzamok a mostani járványhelyzettel, és ez a történet értelmezését is minden bizonnyal befolyásolja majd, hiszen hangsúlyosan megjelenik a színházért, az előadásért való küzdelem. Ezt pedig korábban nem tudtuk annyira átérezni, és feltehetően a színészek sem.

Rózsa Krisztián és Mészöly Anna a Rómeó és Júliát idéző jelenetben
Fotó: MTI/Vajda János

Amikor a filmben megszólalnak a harangok a középkori London utcáin, és a rikkancs világgá kiáltja: „A mulatságok rendezője engedélyezte a színházak újbóli megnyitását!”, szerintem senki nem érezte át úgy az akkori közönség és a kenyér nélkül maradt színészek örömét, mint most, amikor mi, nézők, saját magunkon éreztük az elvonási tüneteket, a művészeket pedig megérintette a létbizonytalanság szele.

A darabot Miskolcon Szabó Máté vitte színre Perényi Luca közreműködésével, dramaturg Ari-Nagy Barbara. A díszletek Cziegler Balázs, a jelmezek Berzsenyi Krisztina munkáját dicsérik. Rusznyák Gábor zenéje és Kozma Attila koreográfiája gondoskodik arról, hogy Fortuna a miskolci teátrum felé fordítsa kiszámíthatatlan szekerét, ahol a járványügyi előírásoknak megfelelően gondoskodnak a nézők és a munkatársak védelméről.