A kőszínházak általában minden hónapra terveznek egy-egy bemutatót, idén tavasszal viszont a tervezett premierekkel senki nem járt jól. Amely társulatok március első napjaira időzítették új előadásaikat, éppen csak színpadra tudtak lépni, a szerencsésebbjük többször, a kevésbé szerencsések egyszer-kétszer. Akiknek Fortuna háttal állt, hiába próbáltak, a várva várt bemutató helyett a koronavírus-járvány érkezett és vele a mindenféle szükségmegoldások. Ez utóbbiak közé tartozott a Miskolci Nemzeti Színház is; a járványhelyzet miatt márciusban elmaradt a romantikus vígjáték, a Szerelmes Shakespeare premierje.
Fotó: Éder Vera
Tények és fikció, tiszta költészet és irónia, amely alaposan kikezdi a művész romantikus mítoszát. A színpadi változat az Oscar-díjas film alapján készült, tehát azoknak, akik látták a filmet, nem ismeretlen ez a furcsa tisztelgés Shakespeare zsenije előtt. Furcsa, mondhatni tiszteletlen tisztelgés, ám mégis megbocsátható, mert szórakoztató és szellemes, évszázados történet, mégis friss és mai.
Az, hogy egy fiatal és tehetséges író anyagi gondokkal küzd, nem ismeretlen helyzet a világirodalomban. Az is adott, hogy miként próbál kimászni a csávából, hiszen író és tehetséges, tehát írnia kell valami gyorsan és jól eladhatót. De mi adható el gyorsan és jól? Természetesen egy vígjáték, egy fergeteges komédia, amelyik borzongató, ám mégis romantikus, kardozós-véres, de mégis vicces, természetesen fordulatos, és nem árt, ha kutyák is szerepelnek benne.
Tudja ezt jól Will Shakespeare (Rózsa Krisztián), a tehetséges ifjú író is, hogy ilyen új színdarabot kell írnia, hogy hitelezőit kifizethesse, csak éppen az ihlet nem jön. Jön viszont a véletlen találkozás és a szerelem első látásra a gazdag és előkelő Viola de Lessepsszel (Mészöly Anna). Will elkezdi írni a komédiát, de a rózsaszín románc Violával egyre sötétebb színekbe fordul, és a tervezett vígjáték helyett egy tragédia bontakozik ki a papíron és persze a színpadon: a világirodalom legszebb szerelmi tragédiája, a Rómeó és Júlia.
