Nagy karriert futott be a bűn és kérdésköre

Ha van valami, ami korunkban is igazi, mélyreható borzongásra készteti az elgondolkodó embert, és amellyel kapcsolatban csak nehezen jut nyugvópontra, legyen bármennyire „felvilágosult” is, az a bűn (és) kérdésköre. Annyi réteg rakódott rá a szó jelentésére (kezdve azzal, hogy nehezen tisztázható már az eredeti mibenléte is), hogy egy egész életre adhat gondolkodnivalót az arra alkalmas elméknek.

Vagy nézzék Bánki Éva A bűn mint lehetőség című gondolatébresztő írásának részleteit: „Hiszen ki nyújt vigaszt azoknak, akik épp a kisszerűségük miatt szenvednek? Akik semmilyen dorbézolással, látványos bűnnel, kicsapongással, szenvedéllyel nem tudják magukra vonni atyjuk figyelmét? És ők többen vannak, mint a drámákban, költeményekben, filmekben, az emlékezet színpompás díszletei között lázadók. Akik szorgosan dolgoznak Kolumbusz hajóján – gyalulják az árbócokat, verik a kötelet, varrják a vitorlát –, de nincs bátorságuk tengerre szállni. Akik titokban azt kívánják, bár süllyedne majd el ez a hajó ezzel a pökhendi, folyton-folyvást Indiá­ról hablatyoló hajóskapitánnyal. […] Mert mit tegyünk azokkal, akik jóknak ugyan nem jók, de nem képesek a bűnre sem? Lehetséges-e ebből az állapotból megtérni?”

Sajnos több szöveg megmutatására nem maradt tér, de mindenképpen azt javaslom, olvassák el ezt a lapszámot, mert egész hátralévő évre (életükre?) ad elmélkednivalót.

Magyar Művészet. A Magyar Művészeti Akadémia lapja 2020/2.