– A rádiójáték olyan műfaj, ahol a látvány helyett a szövegen, a cselekményen, a dramaturgián van a hangsúly. Az alkotói folyamat során mire kellett kiemelten figyelnie?
– Elsősorban arra, hogy a történetből kiderüljön: a zeneszerző, akivel éppen találkoznak a gyerekek, milyen ember is lehetett. Milyen életet élt, milyen hatások érték, miből merített, amikor komponált. Nagyon fontos volt, hogy ezeket az embereket, akik már rég nincsenek velünk, közelebb hozzam a gyerekekhez. Egykor ők is éltek, sikereik, bukásaik, örömeik, fájdalmaik voltak. Igyekeztem az életükből azokat az információkat kiválogatni és feldolgozni, amik több szempontból hasznosak. Mindez ad valamiféle alapműveltséget, amit egy zeneszerzőhöz tudnak majd kötni a gyerekek, és elég izgalmasak ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmüket, ezáltal maradandó ismereteket adjon. Fontos volt a humor is: a zeneszerzők ugratják, kritizálják, vigasztalják egymást, tehát a gyerekekkel együtt visszatekintve próbálják megérteni az életüket.
– És az is lényeges, hogy a színészek hogyan hangsúlyoznak, játszanak a hangjukkal. Könnyen rátalált a zeneszerzők karaktereit eljátszó színészekre?
– Szerencsére igen. A Thália Színház társulatával dolgozom, akiket már jól ismerek, és a készülő munkáknál már hallom a lelki füleimmel, hogy egyes karaktereket melyik színésszel szeretném megcsinálni. Nagy szerencsém van abban is, hogy teljesen szabadon dolgozhatok, ha például bármilyen okból nem lehetséges a társulatból választanom vagy mással képzelem el a karaktert, hívhatok vendégművészeket is. Így voltam ebben az esetben Szirtes Balázzsal, aki Mozartot alakítja.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!