Új nemzeti sport van kialakulóban Székelyföldön

Guggoltunk vagy kétszázat, sétáltunk pár kilométert és rengeteg jófajta finomságot gyűjtöttünk.

Fotó: Balog Ádám

Találtunk a mezőn egy helyet, amit még nem foglaltak le, és mi is nekiálltunk gyűjtögetni. Gyönyörű égszínkék pillangó röpdösött előttem, amit megcsodáltam, s íme, pont egy gomba mellett szállt le. Óvatosan leszakítottam az első csiperkét, mellette láttam még három kisebbet, fiatalabbat, azokat is lecsíptem. Aztán tovább még egy párat, melyek fölött egy sárga pillangó táncikált. Ó, gyönyörű kikericsek csokorban, ilyent is rég láttam. Inkább versekből ismerem ezt a virágot: „Virít a kikirics – / Csak viríts, csak viríts… / Én ugyis hervadok, / Hervadok, száradok, / Csak viríts, kikirícs!’’ – mondta Petőfi. De én most pont az ellenkezőjét éreztem, azt, hogy végre élek, végre a nap simogatja az arcom, a szemem pedig gyönyörködik a tájban, a zacskóm pedig megtelt csiperkével. A párommal megbeszéltük, hogy holnap is jövünk, mert ennél jobb és szebb sport nincs is a mai világban. Guggoltunk vagy kétszázat, sétáltunk pár kilométert, és rengeteg jófajta finomságot gyűjtöttünk. Azt egyeztük, hogy holnap versenyezünk, és aki majd egy adott pillanatban többet szed, az kérhet valamit a másiktól. Boldogan mentünk haza, elfelejtettük minden bajunkat. Gyorsan leírtam kalandunkat, de most elbúcsúzom, mert meg kell pucolnom a gombát, különben megnyüvesedik. Felét elkészítem tokánynak, feléd elteszem a mélyhűtőbe továbbra. Aki kíváncsi, hogy hol szedtem, annak megsúgom a helyet, aki nem hiszi, az járjon utána.