Újra Sallai utca lett a Tátra utca egy rövid időre

Újlipótvárosban forgatták A játszma című film néhány jelenetét. A producert, Lajos Tamást arról is kérdeztük, miért csapott le rá a magát függetlennek gúnyoló propaganda­sajtó, amiért a Nemzeti Filmintézet több, a cégei gondozta filmtervet támogatott.

Ha mindössze a forgatás idejére is, de ismét felkerült a háztömbök sarkára a felirat: Sallai utca. A Tátra utca szolgált ugyanis díszletül A játszma című film néhány jelenetéhez. Természetesen nem kizárólag az utcatáblát cserélte le a stáb, mindent elkövettek, hogy megidézzék a cselekmény idejét, az 1963-as esztendőt. Pöfögött például a fekete Volga. Ilyen amerikai koppintások röpítették a magas rangú elvtársakat vadászatra vagy éppen hajnalban a börtönbe, ha kegyvesztettekké váltak. A közért előtt Ural motor parkolt. Ezeket a BMW-ről másolták a szovjet mérnök elvtársak, amíg a második világháborút követően, jóvátételként meg nem kapták a szerelősort a vesztestől. A hirdetőoszlopon a beatkorszak moziplakátjai kínálták magukat, az utcán pedig kosztümös járókelők forgatagát irányította a rendező. Különös volt mindezt színesben szemlélni, lévén ebből a korból a családi fotóalbumok fekete-fehér fényképeihez szoktunk.

Az újlipótvárosi Tátra utca Sallai utcává változott egy időre
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A játszma forgatókönyvében Köbli Norbert a kilenc évvel ezelőtti A vizsga négy főszereplőjének sorsát gombolyítja tovább. Kádár-kori kémkrimi, vagy, ha úgy tetszik, titkosszolgálati thriller, amiben a jól menő állambiztonsági elvtársnak keresztbe tesz törtető kollégája, ráadásnak felbukkan Markó Pál, a híres kém, aki lezárná kettejük közös ügyét végre. Ebben a történetben senki és semmi nem az, aminek látszik, ráadásul mindenki az életével játszik.

A vizsgát Bodzsár István producer és Bergendy Péter rendező jegyezték, az utóbbi Post Mortem című legújabb filmjének utómunkálatai miatt nem vállalhatta a folytatást, így Fazakas Péter ült a direktori székbe.

– Komoly reményeket fűzök ahhoz, hogy olyan kiemelkedő színvonalú alkotás születik, mint A vizsga – árulta el a producer, Lajos Tamás, akitől megkérdeztem: könnyebb-e a Nemzeti Filmintézet megalakulása óta történelmi filmeket létrehozni?

– Egyértelműen könnyebb – hangzott a válasz. – Várják, mi több, ösztönzik a történelmi tematikájú elképzeléseket, és kézzelfogható, komoly támogatási szándékot is érzek.

Lajos Tamás
Fotó: Havran Zoltán

A szándékra, sőt a támogatásra a producernek nem lehet panasza, mert mint a 444.hu megírta, annak ellenére, hogy – miként idézték a kiírást – „egy pályázó legfeljebb egy, a pályázati felhívás 1.5.2. pontjában meghatározott szinopszist nyújthat be, a támogatott sorozattervek közül négy is Lajos Tamás producerhez köthető gyártócégek projektje”.

– Semmi nem tiltja, hogy egy producer több céggel pályázzon. De melyik lenne az a fejleszteni szánt filmek közül, amelyik ne érdemelne támogatást? Én 15 éve készítek történelmi filmeket, s 15 éve több céggel pályázom. Mindenkor a minőséget tartottuk a legfontosabbnak – jelentette ki a producer, hozzáfűzve: alkotásaik a közönség és a szakma körében egyaránt komoly sikert arattak, majd megemlítette Az örök tél, a Félvilág és az Apró mesék címűeket.

– Arról nem beszélve, hogy a legváltozatosabb történelmi témákkal, a legváltozatosabb alkotókkal pályáztunk – folytatta Lajos Tamás, aki megjegyezte: az elmúlt másfél évtizedben egyébként tömegével utasították el a filmterveiket.

Most tévéfilmgyártási támogatást nyert Gárdonyi Géza Ida regénye adaptációjuk, amelyet Goda Kriszta rendezhet, illetve forgatókönyv-fejlesztési támogatást kapott a Szegény Sudár Anna című Koltay Gábor-alkotás. Tévésorozat-fejlesztési pályázatot az Erdélyi menyegző, Ugron Zsolna XVII. századi története nyert, továbbá a Pálinkás Norbert irányítása mellett alakuló, Esterházy Miklós herceg és Joseph Haydn kapcsolatáról mesélő munka, valamint a II. Rákóczi Ferenc életét feldolgozó Pro Libertate!, amit a tervek szerint Vidnyánszky Attila visz vászonra, továbbá Goda Kriszta minisorozata, Az ötvenes évek és a szex.