Táncművészeti inspirációk egy életre

A jelenre reflektálva szeretném továbbvinni azokat az értékeket, amelyeket a társulat alkotói, tagjai megteremtettek – mondta a Magyar Nemzetnek Velekei László, a Győri Balett tavaly nyáron kinevezett igazgatója. A Seregi- és Harangozó-díjjal kitüntetett koreográfussal az igazgatói pozí­cióig vezető útról, művészeti tradíciókról és újításokról, valamint arról is beszélgettünk, hogy a Müpa 2020/21-es évadának legjobb együtteseként milyen előadásokat mutatnak be.

2021.01.12. Budapest Velekei László a Győri Balett igazgatója Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Tavaly júliusban vette át a Győri Balett társulatának vezetését Kiss Jánostól, aki huszonkilenc éven át igazgatta az együttest. Milyen út vezetett idáig?

– Amikor huszonnégy évvel ezelőtt a társulathoz kerültem, azt gondoltam, három-négy év után új együttest keresek, ahol az új emberek és táncosok inspirálnak majd. Nem gondoltam, hogy a Győri Balettnél maradok és itt inspirálódom egy életre. Végigjártam a ranglétrát: kartáncosként kezdtem, aztán magántáncos lettem, szólistaként, koreográfusként és művészeti vezetőként dolgoztam. Ám sohasem fogalmazódott meg bennem, hogy a Győri Balett igazgatója szeretnék lenni. Mindig az élet hozta úgy, hogy tovább kellett lépnem önmagamon. Örülök, hogy ezt megtettem, mert rengeteg tapasztalatot szereztem, ami biztonságot ad az együttesnek.

– Kiss János tudatosan nevelte ki utódjának, s a mai napig tanácsadóként segíti a társulatot. Szakmailag mit kapott tőle?

– Amikor 2015-ben Kiss János újabb öt évre pályázott, azt mondta nekem, hogy szeretné, ha a következő ciklusban pályáznék a helyére. Bár ez valóban tudatos döntése volt, de, ahogy az előbb is mondtam, nekem nem volt ilyen ambícióm. Rengeteget kaptam tőle, hiszen ő nemcsak a Győri Balett, hanem a magyar táncművészet egyik oszlopos, megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen embere. Hatalmas a tánc iránti szenvedélye, folyton azon munkálkodik, hogy a társulat folyamatosan jelen legyen a magyar táncművészet vérkeringésében, s amit képviselünk, a közönséghez is eljusson.

Rengeteg tapasztalatot szerzett, ami biztonságot ad az együttesnek
Fotó: Kurucz Árpád

Mindazt, ami vagyok, a teljes társulatnak és nagyrészt neki köszönhetem. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy mindig nagyon szigorú volt velünk. A sok-sok megméretés dönthette el, hogy alkalmasnak talált az igazgatói pozícióra.

– Mindemellett a Győri Balettnél van egy hagyomány: az igazgatót voltaképpen a társulat tagjai választják meg. Az ön esetében ez hogyan történt?

– Én is követtem ezt a szép hagyományt, ugyanis amikor eldöntöttem, hogy megpályázom az igazgatói posztot, leültem a táncosokkal beszélgetni. Felvázoltam nekik a pályázatom főbb elemeit és azt is, hogy mik a terveim az elkövetkezendő tíz évre. Ezután kértem, hogy mondják el a véleményüket, és örültem, mert kivétel nélkül támogattak.

– A Győri Balett napjainkra a magyar táncélet egyik meghatározó együttesévé vált, s ez jórészt elődeinek, Markó Ivánnak és Kiss Jánosnak köszönhető, akik magasra tették azt a bizonyos lécet. Mennyiben folytatja, illetve újítja meg a művészeti tradícióikat?

– Markó Iván mindig megszólította a közönséget és nem volt öncélú a koreográfiája, mindig katarzissal végződtek az előadásai. Kiss János sokat tett azért, hogy nemzetközi szintű maradjon az együttes. Hihetetlen energiák­kal menedzselte a társulatot, mindemellett nagyon színes repertoárt teremtett. Én méltó szeretnék lenni ehhez az elmúlt több mint negyven évhez, és azokat az értékeket, amelyeket a társulat alkotói, tagjai megteremtettek, szeretném továbbvinni a jelenre reflektálva.

– Mindezt hogyan képzeli el?

– Először is szeretném erősíteni jelenlétünket Győrben, és megszólítanám a fiatalokat is. A Magyar Táncművészeti Egyetemmel közösen létrejön egy kihelyezett művészeti kar Győrben, így az itt tanuló táncosokkal közös előadásokat tudunk létrehozni és megihletni egymást. Elindítottuk a babatáncszínházi programunkat, ami iránt rengetegen érdeklődnek, s hamarosan mozgásfejlesztő foglalkozásra is lesz lehetőség. Az innováció jegyében fejlesztünk egy alkalmazást, hogy a fiatalokat azon keresztül is meg tudjuk szólítani, valamint van egy webshopunk. Mindemellett táncfilmet is forgatunk.

– Lukács Andrást kérte fel művészeti vezetőnek. Ő milyen alkotói attitűdöt képvisel?

– Lukács András a Bécsi Állami Operaház vezető szólistája volt, ma már itthon dolgozik. Az értékrendünk azonos, s annak örülök, hogy nemzetközi szemléletet hozott az életünkbe. Míg én a cselekményes előadásokban érzem igazán jól magam, addig ő a szimfonikus balettekben, így nagyon jól kiegészítjük egymást.

– Miként írta át a 2020/21-es évaduk előadásait a járvány?

– Nem akarok és nem is tudok panaszkodni, hiszen tavaly július 1-jén kezdődött az igazgatói pályafutásom, s minden cél, amit erre a fél évre kitűztünk, megvalósult. Meg tudtuk tartani a szabadtéri előadásainkat, köztük Szarvason az Anna Karenina címűt, amely elnyerte a legjobb előadás és legjobb koreográfia díját.

Minden megvalósult, amit igazgatósága első fél évére célként kitűzött
Fotó: Kurucz Árpád

Minden bérletes előadásunkat bepótoltuk augusztus végéig, telt házakkal. Szeptemberben nagyon komoly járványügyi intézkedéseket vezettünk be, folyamatosan teszteltük a gyanús eseteket. Mindössze két előadásunk maradt el Győrben, de ezeket pótoljuk, amint lehet. A két-három évvel ezelőtti előadásainkat szeretnénk rögzíteni s online elérhetővé tenni. A Magyar Táncfesztiválon pedig a 750 éves Győrt fogjuk köszönteni mintegy 750 táncossal. Hatalmas feladatok várnak ránk, de közben álmodozunk is: szeretnénk táncfilmen bemutatni a Ne bánts! című produkciónkat, amely a családon belüli erőszakról szól.

– A Müpa a 2020/2021-es évad legjobb együttesének választotta a Győri Balettet. Ezen apropóból milyen produkciókat láthatunk?

– Hatalmas elismerés a társulatnak, hogy mi lehetünk az évad együttese, amit köszönünk a Müpa teljes vezetőségének és közönségének is. A Movements to Stravinsky/Mimi című előadást egy profi csapattal már felvettük decemberben, s hamarosan elérhetővé tesszük. Bízom benne, hogy áprilisban élőben tudjuk bemutatni a GisL-t, amely Lajkó Félix zseniális zenéjére született, s tavalyról hoztuk át, ez lett volna a 40. Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitó előadása. Májusban, Jamie Winchesterrel közösen, a One Way to Heaven című koncertszerű táncelőadást láthatja a közönség.

– Ön szerint mi áll a társulat több mint négy évtizede tartó sikerének hátterében?

– Úgy gondolom, az, hogy bátran nyúlunk a belső értékekhez és képesek vagyunk megújulni. Tiszavirág-életű hivatás a miénk, amelyben fontos a szakmaiság és az emberi oldal is. Mindenki erre teszi fel az életét. A táncosaink pedig szívvel-lélekkel táncolnak, és ezt érzi a közönség.