Négy kísérleti hanglemez jelent meg az 1930-as évek derekán a Magyar Történeti Múzeum és az MTA összefogásával Magyar Népzenei Gramofonfelvételek címmel. Korunk multimédiás eszközrendszere lebeghetett vízióként Bartók Béla szemei előtt, amikor a kezdeményezés élére állt, a lemezekhez ugyanis részletes leírás, kísérő dokumentáció tartozott, egymás mellé kerültek a dallamok és a szövegek, a gyűjtés, valamint az énekesek adatai, fényképei – mintegy megelőlegezve a mai adathordozókat. Ekkor adtak ki először Magyarországon parasztzenét autentikus előadásban, majd a kísérleti hanglemezek tanulságai alapján kezdődtek meg a Pátria lemezsorozat felvételei 1937-től a Magyar Rádió stúdiójában, amelyek egészen 1963-ig folytatódtak.
– Közelebb kerülhetünk a népzene működésmódjához, ha egyben látjuk a hozzá kapcsolódó sokféle körülményt – erősíti meg a bartóki alapeszmét Bolya Mátyás, a Zeneakadémia docense, az ELKH BTK Zenetudományi Intézetének (BTK ZTI) munkatársa az Örökség című televíziós műsorban, amely a következő napokban látható a Dikh TV csatornáján. Az NKA Halmos Béla program támogatásával megvalósult négyrészes magazin a Médiahíd 2021-es produkciója, amely egyenként 23 perces adásokban eleveníti fel a zenei és táncarchívumok kialakulását, megismertet gyűjtőkkel és hagyatékokkal, valamint a tánc- és daltanítás sikeres kortárs formáival. Ladányi Gabriella szerkesztő-riporter és alkotótársai munkáját dicséri, hogy az Örökség koncepciózusan vezeti be a nézőt a hagyomány világába. A szakma képviselőinek megszólaltatása praktikus információközvetítésre is alkalmas: hol és milyen autentikus felvételek találhatók a világhálón, hova érdemes menni táncolni, vagy miért érdemes mindennap énekelni.
Bolya Mátyás, a ZTI Népzenei Archívumának vezetője vallja, hogy érdemes megnyitni a gyűjteményeket a nagyközönség előtt. A XX. században a népzenekutatás és -gyűjtés sokáig egy szűk réteg elfoglaltsága volt, de a táncházmozgalommal az egész társadalom számára látható, kipróbálható, megélhető szenvedéllyé, életformává vált.