Petőfi egy mai festőművész szemével

Csak elsőre egyszerű a kérdés: hogy nézett ki Petőfi Sándor? Mennyire adják vissza a róla készült rajzok, festmények az igazi karakterét? Vannak hitelesnek tűnő ábrázolások, rajzok és egy nevezetes ősfénykép, dagerrotípia. A visszaemlékezések szerint a költő nem szerette magát „képmásoltatni”. Azt hangoztatta: „Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel.”

Vészabó Noémi festménye eltér a klasszikus feldolgozásoktól Fotó: VN

Gyulai Pál – a XIX. század jelentős irodalmára – így írja le Petőfit: „Arczának nem annyira a szabályos vonások, mint a szellem adott érdeket… Villogó szemei többször voltak haragosak, mint mosolygók.”

Koszorús költőnkről a legtöbb festményt Barabás Miklós korabeli rajzai, litográfiája nyomán készítették. Benczúr Gyula: Petőfi Sándor új arczképe – ezzel a címmel közölt cikket a Vasárnapi Újság 1909. március 14-i száma: „Minket különösen a szem sötét, erős gondolatokat és érzéseket tükröző tekintete ragad meg a valószerűség hatásával – csakugyan így nézhetett az a férfi, a ki egész lényével élte azt az eszmét és érzést, a mely lelkébe belevette magát, a kiben elvont eszmék, mint: szabadság, haza, barátság, – eleven életté váltak, a ki dalolta az életet és élte a dalt.”

A Magyar Nemzeti Múzeum tárgyleírásában Orlai Petrich Soma 1848-ban festett olajfestményéről tömören ennyi olvasható:

„Mellkép, balra fordul, szembe néz, barna hajjal és kis bajusszal. Fehér ingben, piros mellényben, sötétbarna kabátban.”

Mai tudásunk szerint Egressy Gábor, a költő színész barátja készítette az egyetlen dagerrotípiát Petőfiről 1844–45 táján. A fényérzékeny vegyülettel – ezüst-jodiddal – bevont fémlemezen, higanygőz segítségével készült dagerrotípia Petőfi alakjának tükörképét mutatja. Escher Károly fotóművész 1959-ben megjelent könyvében így ír: „7×10 cm nagyságú daguerrotípia, kicsiny ezüstlapocska, összetört üveglap alatt. De milyen állapotban! Csupa por, piszok, penész, üvegtörmelék.Több lehetőség kínálkozott, én a ciános eljárást választottam. Abszolút alkoholban leoldottam a képről az idők során rárakódott szennyet, zsírréteget, az évtizedek alatt képződött fátyolt. Utána desztillált vízben lemostam a képet, s 1%-os ciánkáli-oldatba tettem. Közben állandóan figyeltem, hogy tűnik elő a kép…

A hiteles Petőfi-portré birtokában egészen nyilvánvaló: a dagerrotípiáról régebben készített és sokszorosított felvételek erősen eltorzították a költő arcát. 1870 körül Klösz György készített egy felvételt az akkor már nagyon rossz állapotban levő ezüstlemezről. Klösz önkényesen teljesen átrajzolta a fényképet. Így aztán évtizedeken át egy hamisított – jó szándékkal ugyan, de azért mégis hamisított – Petőfi-fénykép forgott közkézen számos reprodukcióban mint hiteles portré.”

A Petőfi-ábrázolások hitelesen tükrözik a kort is, amelyben készítették. A forradalom költőjét leginkább romantikus hősként – mert hát az is volt – ábrázolták. Később legendává, jelképpé nemesültek a róla festett képek; a XX. század politikai irányzatai megpróbálták kisajátítani Petőfi Sándort – sikertelenül. A zseni életműve levetett minden ráerőltetett ideológiát.

Mai Petőfi-képünkhöz ad kapaszkodót Vészabó Noémi festőművész 2020-ban készült munkája. Kellett már nagyon egy új, egy egyértelműbb ábrázolás. A festmény eltér a klasszikus feldolgozásoktól.

Vészabó Noémi festménye eltér a klasszikus feldolgozásoktól
Fotó: VN

– Sokáig tanulmányoztam a költőről készült rajzokat – mondja a festőnő. – Hiteles forrásnak az Egressy-féle dagerrotípiát tartjuk, ám arról is kiderült, hogy később alakítottak a képen. A XIX. század stílusából az előreszegett fejet tartottam meg. Az én Petőfim fekete-fehérben működik, kokárda sincs rajta, a piros-fehér-zöld szalag átköt egy papírlapot, de nem tudhatjuk, hogy a Nemzeti dal vagy a Szeptember végén van-e rajta… Ki-ki hozzáteszi a magáét, a maga Petőfijét. Amikor megfestettem ezt a szokatlan portrét, az is feltett szándékom volt, hogy egy kicsit közelebb hozzam a XXI. századhoz a költőt. A határozott arc, a szenvedélyes tekintet mai – ezt ellensúlyozza a költő finoman megrajzolt keze.

(Petőfi 2020, Vészabó Noémi, 120×100 cm vászon, a kép a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.)