A vér földje elsősorban két erős akaratú asszony szembekerülésének a története, de olyan kérdéseket is felvet, hogy hogyan viszonyuljunk szeretteink távozásához, vagy hogy mi a család lényege.
Montana állam, 1961. Az idősödő Blackledge-házaspár tagjai – Margaret és George – gyakorlatilag valamennyi idejüket és figyelmüket unokájuknak, Jimmynek szentelik. A gyerek apja – Blackledge-ék felnőtt fia –, James egy szomorú napon halálos balesetet szenved, ezért özvegye, Lorna ismét férjhez megy. Csakhogy új ura, Donnie Weboy bántalmazza a nejét és Jimmyt, és ha mindez még nem volna elég, váratlanul elköltözik velük a városból.
Margaret képtelen beletörődni abba, hogy fia után az unokáját is elveszíti, ezért elhatározza: felkutatja Weboy-ékat, és visszahozza tőlük a gyereket. George pontosan tudja, hogy a törvény ilyen esetekben az édesanya oldalán áll – nekik, nagyszülőknek tehát nincs túl sok beleszólásuk a dologba –, de nem akarja egyedül útnak engedni a feleségét. Beül hát mellé a tejeskávészínű, ’58-as Chevrolet kombijukba, és hosszú autózásra indulnak, melynek végén mindkettejüket kellemetlen felismerés várja…
A Larry Watson 2013-ban megjelent – magyarra eddig le nem fordított – regényéből készült film eredeti címe Let Him Go, vagyis nagyjából: Hagy elmenni, engedd el őt (egy hímnemű személyt). Hogy pontosan kire vonatkozik e felszólítás és ki a címzettje, kezdetben nem teljesen világos – hogy lassan kiderüljön: valamennyi főszereplőnek meg kell fogalmaznia a maga válaszát e kihívásra, és különös súllyal esik majd latba, melyikük mennyiben képes – vagy nem képes – eleget tenni neki.
A vér földje mit sem ad vissza mindebből, nemhogy megvilágítja, inkább elfedi a központi dilemmát. De ha valaki el tud vonatkoztatni a kissé hatásvadász, ugyanakkor semmitmondó magyar címtől, rájöhet, hogy tartalmas, erős alkotást takar.
A film első fele a Jimmyhez vezető út keresésének a bemutatásával telik – komótos tempóban előadott, lassú road movie-t látunk. A hatvanas évek legelejének Amerikája Guy Godfree operatőr kameráján keresztül jóval nyugodtabbnak és ártatlanabbnak tűnik, mint a mai. Ebben nemcsak a korhű autók és viseletek bemutatásának van szerepe, de a csaknem érintetlen tájakat bemutató, lélekemelő képeknek is.