Majoros Áron Zsolt szobrai sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus plasztikai gondolkodás és a napjainkat megújító, layerekből építkező képi-téri szemléletnek. Új anyagokat és eszközöket interpretál alkotásai kifejezésmódjába, a plasztikai hatások intenzitását színekkel, fénnyel és akár a vetítés effektusaival is gazdagítja. A többségében transzparens, néha zárt tömeget alkotó szobrainak alakjai, ahogy Wehner Tibor fogalmaz: „mindenkor egyéniség nélküli, arctalan figurák: a tömegemberek prototípusai, valamifajta emberszabványok”. Mindemellett szobrait egyfajta szakrális aura veszi körül, művei transzcendens jelentést hordoznak.
Fotó: Egressy Orsolya
Szabó Noémit idézve, Majoros „plasztikájának szellemi középpontjában az emberi lélek egyszer magát felfedő, máskor elbújó, talán soha nem materializálható illékonysága áll”. A Hatás című kiállítás témája a személyiséget alakító és a külső környezeti impulzusok dialógusát helyezi a fókuszba. A tárlaton három műcsoport alkotásait mutatják be, az egész alakos életnagyságú szobrok, az acélképek és Majoros legújabb arctöredékeket ábrázoló objektjei, melyek létrejöttére jelentős hatással volt a pandémia, és az ennek következtében kialakult bezártság megélése.
Fotó: Hegyvidék Galéria
A művész szobrászati formanyelvében a hangsúly átkerült a részletekre, a kitakart és a látható emberi arc elemeire, valamint a kollektív ábrázolás helyett felerősödött a személyes jelleg megörökítése. Majoros a fogyasztói társadalom kritikáját fogalmazza meg karakteres arcszeleteivel, fragmentumaival, melyeket acélból és üvegből formált meg. A felismerhetetlenségre, a száj és az orr eltakarása következtében létrejövő tömegember típusra, illetve a mimika, a mosoly láthatatlanná válására reflektál. A személyességet hangsúlyozzák Döbrösi Laura színésznőről alkotott munkái is, melyek a példaképek szerepének kérdését is felvetik.
Fotó: Bach Máté
