Párkányi-Raab Péter: Ne csak kálváriát járjunk, hanem örömutat is!

Az örömút egy teljesen új fejezetet nyit a kereszténység történetében, jövőjében és jelenében – mondta Párkányi Raab Péter. A Kossuth-díjas szobrászművész Péliföldszentkereszten készíti el Magyarország első nagyszabású örömútját süttői és tardosi kőből. A stációk domborműveiről, az örömút által jelképezett szemléletváltásról és arról beszélgettünk, hogy kell-e a haldoklók arcát tanulmányozni ahhoz, hogy egy hiteles Krisztus-arcot alkossunk.

Az ateisták vagy a más vallásúak sokszor mondogatják, hogy nem értik, ­miért egy „holttestet” imádnak a keresztények, miért a megfeszített Krisztus előtt borulnak térdre. A szobrászművész szerint ebben van némi igazság, és az örömút jó válasz lehet erre a felvetésre.

A feltámadt Jézus megjelenik Szűz Máriának Forrás: Párkányi-Raab Péter

– Hogyha egy kívülálló mondja el ezt a véleményt, az ő szempontjából teljesen igaza van, egy megfeszített embert szeretünk vagy imádunk és imádkozunk a keresztje előtt. Ez egy olyan kívülről jött kritika, amit én jogosnak érzek. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt elkészíthetem.

Tardosi és süttői kőből fogom megformálni, a világ szinte minden kövével dolgoztam, de elmondhatom, hogy ilyen minőségi anyagot alig találtam, ráadásul Péliföldszentkereszt tágabb környékéről származik a kő.

A köztéri szobrászi megbízatá­saim miatt sok emlékművet készítettem, sok mártír embernek készítettem el a szobrát és bizonyos értelemben mindahányszor az ő drámájukat, az ő keresztútjukat kellett végigjárnom minden egyes alkalommal. Egy-egy ilyen emberéleten végigjárni nehéz, de csak így lehet elkészíteni a legerősebb szobrot – mondta a szobrászművész.

Ám mégis hogyan képzeli el a szobrász a feltámadott Krisztust? Párkányi Raab Péter ezen már gondolkodott, hisz 1994-ben, a mesterképzős vizsgamunkája egy Krisztus-korpusz volt, ráadásul a megfeszítettség állapota, a korpuszra utaló mozdulatok több művében is megjelennek. Ennek a korai Krisztus-szobrának is megvan a maga „kálváriája”. Anno a vizsgakiállításon ezt úgy pozicionálta az egyik teremben, hogy az ajtóból is látni lehessen. A művész felidézte, hogy a tanári bizottság egyik tagja az ajtóban meghökkent, majd azt mondta a többieknek, hogy „na jó, ezt a szobrot nem kell értékelni, nem kell megnézni”. Érezhetően nem lelkesedtek a keresztény témákért a képzőművészeti főiskolán, és mindez jóval a rendszerváltozás után történt.

Párkányi-Raab Péter 1994-es Krisztus-korpusza Forrás: Párkányi-Raab Péter

– Sokat gondolkodtam Krisztus karakterén, a fényképen a mesterképzős vizsgamunkám látható. Ennél teljesebb Krisztus-ábrázolást most sem tudnék készíteni, ezt azóta is hitelesnek érzem. Ez a karakter járja majd végig a stáció­kat, az akkor megfogalmazott Krisztus-arcot fogom rajta megjeleníteni. Egy onkológián dolgozó hölgy egyszer megnézte ezt a Krisztus-szobromat. Elmondta, hogy ő naponta találkozik haldokló betegekkel, pontosan tudja és látja, hogy milyen egy ember haláltusája.

Azt kérdezte tőlem, hogy honnan tudom anatómiai értelemben ennyire pontosan megformálni a haldoklók szenvedését, az arcrezdüléseket, a tekintetet. Kíváncsi volt, hogy bejártam-e kórházakba, hogy ezeket ott tanulmányozzam. Hát nem jártam, csak ráéreztem, és szerintem ez a művész feladata. Most pedig az, hogy ezt az arcot megtöltsem élettel és az üzenettel – mondta Párkányi Raab Péter.