– mondta egy tavalyi interjúban, merthogy öngyilkosságban és abortuszban szinte világelsők lettek a magyarok a kommunizmus idején. Ezekről a kényes témákról ír a Gyilkos idők című utolsó regényében, melyben a rendszerváltozás előtti évtizedeket idézi fel.
Utolsó beszélgetésünkkor megkérdeztem tőle, hogy a jelenkorban van-e olyan téma, amiről nem lehetne szabadon írni. Azt mondta, hogy igen. Van ilyen és foglalkoztatja. A rendszerváltással összefüggő ezernyi dolgot, főleg az új elit megszületését tartotta ilyen témának, mert, mint mondta,
ma már egy újságíró kisfiú egy rendszerváltás környékén megjelenő milliárdoshoz képest.
Ne vigyünk koszorút a sírjára, ne tolakodjunk a temetésénél, ő sem szeretné. Ne halmozzuk el díjakkal – amúgy sem halmozták el ilyenekkel –, hanem olvassuk és olvassuk. Csakis így tarthatjuk életben az emlékét. Azt is mondta, hogy vigyázzunk, mit idézünk meg, mert bizony bekövetkezik. És persze hozzátette:
Nem szabad játszani, pedig az a legérdekesebb.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!