Margaret Watkins, az elfelejtett kanadai fotográfusnő élete egyedinek tűnhet azoknak, akik nem ismerik, hogy a modernizmus kezdetén, a XX. század elején hány ambiciózus nő indult el a férfiaknak fenntartott pályán, s hány életmű maradt torzóban, vagy ismeretlenül. A fotográfusnő fogalma már benne élt a köztudatban, a női mivolt nem jelentett kizárást, de életfeltételeik, családi szerepvállalásaik, a társadalmi elvárásoknak megfelelő magatartásminták miatt mégis sokan a peremre szorultak. E. Csorba Csilla az európai fotótörténetből vett példákkal – francia, magyar, német – kívánja a hasonlóságokat és különbözőségeket érzékeltetni, különösen izgalmasnak tartva Máté Olga mellett Marianne Breslauer, Ilse Bing, Rogi André, Laure Albin-Guillot pályájának, életművének egy-egy állomását, alkotását bevonva a tárlatvezetés során. Bízva abban, hogy a „Watkins-jelenség”, az ő nemzetközi felfedezése másokra is ráirányíthatja majd a figyelmet.
E. Csorba Csilla, a Magyar Fotótörténeti Társaság elnöke, muzeológus, művészettörténész, 2005–2016 között a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt. Fotográfia témában olyan jelentős kötetek fűződnek a nevéhez, mint a Magyar fotográfusnők, a Székely Aladár – A művészi fényképész, Máté Olga és Ady – A portrévá lett arc. Emellett 2009-ben magyar fotográfusnők (1900–1945) munkáiból rendezett kiállítást Picturing progress címmel Washingtonban, a National Museum of Women in the Artsban.
A 18 órakor kezdődő programról további információkat ITT találnak.
A Mai Manó Ház kiállítóterében az egészségügyi maszk viselése ajánlott a tárlatvezetések alatt.
Borítókép: Csónak (Fotó: Margaret Watkins/Joseph Mulholland Collection, Glasgow)
