– mondta Dinyés Dániel.
A zenei vezető azt is kifejtette a műsorban, hogy a vidéki színházakban nagyon kevés szerződött operaénekes van, sokan másból próbálnak megélni, és ismer egy olyan operaénekest, akinek egyetlen budapesti próba miatt kellett lemondania egy egész turnét. A bérkülönbségeket is szóba hozta, miszerint egy énekes a budapesti operaházban kétszer-háromszor annyi gázsit kap egy kis szerepért, mint amennyit egy főszerepért fizetnek vidéken, és egy igazán szemléletes példát is talált gondolatainak alátámasztására, mondván, hogy ismer olyan diplomás operaénekest, aki nyaranta zöldséget árul, hogy megéljen, más kollégája pedig műkörmös tanfolyamra jár.
Dinyés arról is beszélt, hogy a szegedi színház kórusában harminc énekes van – tehát ők szerencsésnek számítanak –, mert az általa rendezett Don Giovannit úgy kell színpadra vinni néhány hét múlva, hogy két énekese a kikérések megszűnte miatt máris kiesett a rendszerből.
– Az Ókovács által elképzelt rendszerben ezentúl vagy elmaradnak előadások vidéken, vagy olyan színvonalon valósulnak meg, amire a néző nem szívesen vált jegyet. A basszus szerepre megpróbáltam találni egy olyan énekest, aki a nemzeti kórusban énekelt, és pillanatok alatt tudok tárgyalni a kórussal, míg az Operaház nem hajlandó erről beszélgetni. Nyolc leszerződtetett énekesem van, ám őket sem terhelhetem a végtelenségig. Ekkor megkérdezik, hogy miért akarok három operát csinálni, csináljak inkább egyet, csakhogy én nem lélegeztetőgépen akarom tartani az opera műfaját, hanem azt szeretném, hogy felvirágozzon – mondta a zenei vezető.
Borítókép: Részlet az István király, Magyarhon első jótevője című előadásból (Fotó: Teknős Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!